Orvostovábbképzőn boncolgatták a román és a magyar egészségügy aktuális problémáit 
FOLYTATÁS LAPUNK OKTÓBER 6-I SZÁMÁBÓL

A szilágysomlyói Báthory Napoknál egy évvel fiatalabb orvos- és pedagógus-továbbképző idén is szerves részét képezte a háromnapos rendezvénysorozatnak. Az idei orvostovábbképző a romániai és magyarországi egészségügyi reform aktuális gondjait elemezte. Molnár Géza miniszteri tanácsos a romániai, Mikola István, a magyar parlament egészségügyi bizottságának elnöke pedig a magyarországi helyzetre reflektált előadásában. Az ezt követő beszélgetésen elhangzott számos kérdésre kaphattunk választ a szakemberektől, erről olvashatnak összefoglaló anyagunkban.


–Romániában hány orvostudományi egyetem van és hova tartozik az egészségügyi felsőoktatási csúcsintézmény? Mikola úr beszélt arról, hogy nincs gúlarendszer, nincs területi gondolkodás, de kellene lennie, hiszen annyi területre oszlik az ország, ahány orvosi egyeteme van. Sokféle ágazata van az egészségügynek, ezért az orvostudományi és egészségtudományi egyetemi központról kell beszélnünk, amely kötelezően a regionális egészségügyi ellátás gúlarendszerének a csúcsa. Mert ha más fogalmakról kezdenek beszélni, mint például a súlyponti kórház, akkor a politika kinevez egy megyei kórházat vagy akármilyen kórházat súlyponti kórháznak, és valamilyen különleges finanszírozást vezet be ebbe a rendszerbe. Az egész magyar egészségügy nagy problematikáját a szerkezetében látom. Nincs rendesen kidolgozott struktúra, mert a progresszív betegellátás csúcsintézménye nincs méltóan kezelve. Egy szovjet mintájú universitasba karként besorolták és ez óriási tragédiához vezetett: az egész szakorvosképzés formális lett. A formalitásként megélt szakma teljes mértékben ezzel függ össze, mert ezeknek az intézményeknek nem alakult ki az oktatókórháza, (tehát a gúla szervesen nem épült fel), a csúcsintézmény alá nem tartoznak megyei kórházak, amelyek oktatókórházak alá vannak rendelve, és a szakorvosjelölteknek ebben a rendszerben teljes felelősségű orvosi munkát kell ellátniuk. Az egyik legeltúlzottabb lépés a magyar egészségügy ellen, az orvosi egyetemek önállóságának megszüntetése volt.

Molnár Géza: – Romániában hat önálló egyetemen folyik orvosképzés: ebből öt gyógyszerészképzést is, egy pedig csak orvosit biztosít. Emellett további hét egyetem keretein belül működik orvosképző kar.

Az utóbbi időszakban népszerűvé vált az orvosképzés, megnőtt a végzettek száma, futószalagon gyártjuk az orvosokat. Emellett személyzethiány van, ezért is nehéz megmagyarázni, hogy csak fele ennyi szakemberre lenne szükség. Az orvostudományi egyetemek finanszírozása a tanügyminisztérium felelőssége, nem pedig az egészségügyi minisztériumé. Az egyetemi rektorok és dékánok is azt kérték, próbáljunk meg hatni a tanügyminisztériumra az egyetemen tanuló diákok után járó támogatás esetében. Az egyetemnek fizetett fejenkénti támogatás, amely annak függvényében alakul, hogy az egyetemen hány diák tanul, ahhoz vezetett, hogy az elmúlt 18 évben, hazánkban senki sem marad ki az egyetemről, nem marad évismétlő vagy kirostálódott diák. Pontosan amiatt, hogy az egyetemeknek megmaradjon a diákok után járó jövedelme. A hat egyetem rektora legutóbbi megbeszélésünkön is kérte azt, hogy biztosítsák számukra ezt a fejenkénti összeget még akkor is, ha időközben a diákok száma csökken.

Kétségtelen, hogy az általánosított rezidenciatus nagyon sok szempontból azt bizonyította, hogy a hatéves alapképzésnek nagy hiányosságai vannak Romániában. Tehát nem tudja biztosítani azt, hogy a végzett diák hat év után teljes kompetenciával, teljes felelősségvállalással el tudja vállalni a körorvosi feladatot, ami tulajdonképpen megfelel a kompetenciaszintjének.

Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy van országos epidemiológiai intézménye, sugáregészségtani intézménye, toxikológiai intézménye, munkaegészségtani intézménye. Nálunk most, pontosan négyéves munka eredményeként sikerült létrehozni az Országos Közegészségügyi Intézetet, ami kétségtelenül oktatási feladatokat is fog vállalni különösen közegészségügyi, népegészségügyi vonalon. De anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék: a népegészségügyi és a közegészségügyi problémák nagyon összetettek, politikai döntés, gazdasági hozzáállás, szociális támogatás, össztársadalmi kérdés egyben. Külön vitát érdemelne, hogy milyen mértékben kell az orvostudománynak felelősséget vállalnia, nem pedig a tevékenységre koncentrálnia ezen a területen.

Mikola István:– Nem voltam az ún. universitasok erőszakos létrehozásának híve. Azt vallottam, hogy az universitas az szemlélet, vagy kialakul és intézményesül, vagy ha erőszakosan intézményesítjük, utána nem alakul ki. Ezért ezt újra kéne gondolni, persze, ha lehet még. A másik dolog, amit megjegyeznék, hogy mi úgy gondoljuk az orvosi egyetemek nem csak képző, oktató, tudományos kutató és gyógyító intézmények, hanem nemzeti identitáshordozó, autonóm intézmények. Az egyetemeknek történelmileg ilyen feladatuk van, ezt a státuszukat kellene helyreállítani és én látom, hogy ezen gondolkodnak is. És ha ezt sikerül visszaállítani, akkor a piramis csúcsán lesznek, ahol nem csak közvetlenül a gyógyító, megelőző szolgáltatások nyújtásában, hanem tudatformálásban, identitáshordozóként és orvosnevelésben, valamint az orvosi iskolák kialakításában működnének közre. Én nagyon hiányolom ezt. Az utóbbi időben nálunk szétvertek orvosi iskolákat, menesztettek professzorokat, akik érzelmileg, szakmailag tőlük függő diákok százaival dolgoztak. A tradicionális orvosi vonalak szétverése rettenetes károkat okozott Magyarországon, és összerakni ezeket évtizedek alatt lehet csak. Miközben a rezidensképzésre áttértünk, ezek az orvosi iskolák – amelyek az egyetem után is nevelték a szakembereket – széthullottak, és ezt nagy kárnak tartom.

– A betegmobilitást nagyon formálisan kezeljük. Sem mennyiségi sem minőségi oldalát nem vizsgáljuk, sőt a minisztérium sem. Bihar megyének 610 ezer lakosa van, a bejegyzett születések számának 15 százaléka Magyarországon történik. Ennek ellenére a nagyváradi szülészeten a szülések száma nem csökken, mert a környező településekről és távolabbi megyékből is érkeznek a nagyváradi kórházba. De különbség van az ellátás közt. Magyarországon például a feniketonuria szűrés kötelező, Bihar megyében elvégzik, de Szilágy megyében már nem. Legalább az alapellátási egyeztetések fontosak lennének. A nemzetközi kapcsolatok esetében az is hátrányos, hogy Románia nem működteti az egykártyás rendszert. Vannak olyan részletek, amelyek az országok közötti együttműködést segíthetnék, és ezért lenne jó egy konzultatív bizottság összeállítása mindkét főhatóság részéről.

Molnár Géza:– A feniketonuria az országos programok egyike, amit az egészségügyi minisztérium finanszíroz. Az, hogy Szilágyságban alkalmazzák vagy nem, az már más kérdés. A pénzügyi ellátása törvényesen előírt programban biztosítva van.

Ami a nagyváradi szülészetről történő elvándorlást illeti, 1989 után vált divattá, hogy a szatmári kismama leült a debreceni kórház padjára, és amikor beindult a szülés, ott szülte meg a gyermekét, főleg azért, mert akkor olyan hírek jártak, hogy a gyermek megkapja a kettős állampolgárságot. Kétségtelen, hogy a szülő asszonynak törvény szerinti joga megválasztani a kórházi intézményt, illetve a kezelőorvosát, viszont ez a kórházak megszűnéséhez vezethet. Ha a statisztikai adatok szerint csak a bihariak 65 százaléka szül a nagyváradi kórházban, akkor az 35 százalékos ágyszámcsökkentéshez vezethet. Kevesebb munkahely, kevesebb ágy lenne, ami további csökkentéseket vonna maga után. Ha a leépítés helyett a teljes kihasználtságra törekszünk, akkor fogadni kell a Szilágy megyéből érkező terhes nőket. Akkor pedig nem lesz elég betege a krasznai vagy a szilágysomlyói kórháznak. De a helyi önkormányzatok nem vennék jónéven, ha csökkentenénk az ágyak vagy a személyzet számát, annak ellenére, hogy csak a lakosság 60 százaléka igényli a területi ellátást.

– Nem ártana a magyarul beszélő orvosoknak is lehetőséget biztosítani a munkára az anyaországban. Ennek akadályát abban látom, hogy míg Magyarországon a rezidensképzés decentralizáltan működik, addig Romániában még mindig a minisztérium szervezésében tesztkérdéses rendszer alapján történik a rezidens kiválasztása. Magyarországon a kórházak meghirdetik szakmák szerint az állást, és ha az illető felvételt nyer, akkor elkezdheti a rezidensképzést. Itt beiratkozik egy felvételin keresztül a rezidensképzésre és részt vesz az egészségügyi ellátásban. Ezt a kérdést meg lehet-e oldani egy Magyarországéhoz hasonló decentralizációval?

Molnár Géza:– Két éve működik Romániában törvény által biztosítottan, az egészségügyi intézmény kérelmére a rezidensképzés. Az oktatás, a posztgraduális képzés minőségének a felelőssége mindenképpen az egyetemé. Most van folyamatban, hogy különböző modulokra lebontjuk az ötéves képzést és akár másfél, két évre is kórházi munkára lesz visszaküldhető a diák, abban az esetben, ha felszerelés és szakember jelenléte biztosított az adott egészségügyi intézményben.

A buktatója az állások szerint meghirdetett rezidensképzésnek, hogy a rezidensképzésben résztvevő személyek 90 százaléka nem tér vissza abba a kórházba dolgozni, ahol rezidens évei alatt tanult. A hazai rezidensképzést a kórház közpénzekből és az egészségügyi minisztérium állami büdzséből való hozzájárulásából fizeti, és a legnagyobb probléma az, hogy a rezidenciátus után a végzettek inkább külföldre mennek dolgozni és kéthavi keresetükből kifizetik azt a minimális összeget, amit egy egyetem elkér a képzésért.

– Mi a véleményük a megelőzés hatékonyságának növeléséről? Tudom, hogy ez összetett kérdés, mert sok mindent figyelembe kell venni a neveléstől a személyes érdekig és az anyagi lehetőségekig, mégis szeretném, ha kifejtenék erről a véleményüket.

Mikola István:– A népegészségügyi programokban a megelőzést bizonyos fokig elválasztottuk az egészségügyi fejlesztéstől. Ennek az oka az volt, hogy az egészségfejlesztés mindig valamiféle pozitív motivációból táplálkozik, nevezetesen az egészséges életérzésből, a prevenció pedig mindig a betegségtől való félelemből motiválódik. Ilyen értelemben a két dolog különbözik és most nagyon érzékenyen figyelünk az egészségfejlesztésre, egészségnevelésre, mert el akarjuk érni azt, hogy Magyarországon a hárommillió tervezett munkavállaló többek között a munkáltatója érdekében egészségfejlesztési modulokat tudjon abszolválni. Ez azért is fontos, mert elszaporodott hazánkban a munkaadónak egy bizonyos juttatási rendszere, amely sokszor nem egészségfejlesztési célokat szolgál, hanem egész más irányba folynak el a pénzek. Óriási összegekről van szó, kb. 8 milliárd forintról, és ezt akarjuk inkább egészségfejlesztésre fordítani. De ez már a kisgyerekek óvodai, általános iskolai egészségügyi nevelésének szintjén a kormányzat szándékai szerint megvalósul.

Ma is van Magyarországon népegészségügyi program, amelynek lényege a megelőzés. Az emlőszűrés gyakorlata már „meghonosodott”, és jelentős eredményeket értünk el ezen a területen. A vastagbél karcióma szűrés bevezetése a napokban várható és nagyon sok célzott szűrés folyik, mint például a koleszterinszűrés, anyagcsere betegségek szűrése. Úgy gondolom, nem állunk rosszul prevenció terén. A leginkább azt az intézkedéscsomagot hiányolom, amely a lakosság tudatosságának a növelését célozza. Egy fejlett világban a lakossági tudatosság az öngondoskodó képesség növelésének feltétele. Az erre épülő egészségügyi ellátórendszer is így éri el azt, hogy a megelőzés működjön hazánkban.

Molnár Géza:– Romániai szinten két dolgot említenék ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy az 1998-ban hozott, erre vonatkozó törvény kimondottan a primér prevencióra vonatkozott. Aztán utána lassan-lassan lemorzsolódott és a 1995-ös és 2006-os törvény keretén belül globalizáltuk a megelőzés problémáját anélkül, hogy megkülönböztettük volna az elsődleges és másodlagos prevenciót. Kétségtelen, hogy minden egészségügyi tevékenység prevenciós komponensként működik, viszont a primér prevenció az, ami gyakorlatilag minden ember felelőssége.

Természetesen Romániában is létezik számtalan egészségügyi program. Sajnos egyszer a kelleténél is korábban beindult egy, gondolok itt a méhnyakrák elleni oltáskampányra. Még most is hatalmas mennyiségű oltóanyag van raktáron abból a készletből, amit annak idején, a kampány beindításakor az igénylők rendelkezésére bocsátottunk.

[ új hozzászólás ] ( 148 megtekintés )   |  oldal tetejére  |   ( 3 / 1300 )

<<Elsö <Vissza | 1 | 2 | Következö> Utolsó>>

Artsolution webdesign