Egész-ség és jövőkép a XVIII. Báthory Napokon Szilágysomlyón  
Nagykorúvá vált a szilágysomlyói Báthory Napok, ez évben XVIII. alkalommal rendezte meg az ünnepséget a lengyel király szellemi örökségének ápolását célul kitűző Báthory István Alapítvány (BIA). Széman Péter, az Alapítvány elnöke műsorfüzetbeli köszöntőjében ismétlés és újdonság kettősségébe helyezi az idei rendezvényt: ismétlés a román és magyar egészségügyi reform aktuális gondjairól szóló fórum (az orvostovábbképző keretén belül), melyhez hasonlót 1998-ban úttörőként szervezett az Alapítvány, újdonság pedig a társrendezői szerep egy régészeti konferencián, melynek központi témája a nemrégiben feltárt Báthory-vár. A program, az előző évekhez hasonlóan, sőt, némiképp meg is haladva azokat, igen gazdag volt.
Szeptember 24-én, pénteken délelőtt 11 órakor kezdődött az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesületének és a Transsylvania Nostra Alapítványnak szilágysomlyói kihelyezett ülése, Romos történeti tartószerkezetek – Erődítések műszaki vonatkozásai tematikával, melyhez a BIA társszervezőként csatlakozott. Ennek keretében bemutatásra kerültek a régészeti feltárások leletei és bemutatták a vár rehabilitációs tervét is. Ennek alapján a Polgármesteri Hivatal, az Utilitas Kft. és a Báthory István Alapítvány közös pályázatot nyújtott be az Európai Unió célalapjaihoz a vár restaurálásának érdekében.
Délután fél négy órakor már a I. Ossian Iskolacsoport díszterme várta az érdeklődőket. A XVII. Orvostovábbképzőt ismét pedagógus-továbbképzővel egybekötve rendezte a BIA, a Magyar Egészségügyi Társaság (MET), a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSz) és az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) szilágysomlyói csoportja valamint az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya (EMEOGySz). A péntek délutáni ülés témája hittel való nevelés, oktatás volt, olyan téma, mely a felszínes, talmi értékek mentén globalizálódó, elhittelenedő világunkban mindannyiunk számára megszívlelendő. Széman Péter köszöntőjében a konferencia védnökein, Süveges Ildikó professzorasszonyon, a MET elnökén és Lászlóffy Pálon, az RMPSz elnökén kívül külön köszöntötte Andrásofszky Barnát, a MET örökös tiszteletbeli elnökét, aki ez évben ismét megtisztelt minket jelenlétével és sugárzó személyiségével.
Az Alapítvány Szederinda citeracsoportjának fellépését követően, melyen katolikus és református egyházi énekeket hallhattunk, Szőcs Judit üléselnök, az RMPSz alelnöke megnyitotta a konferenciát, melynek első előadója Berkesi Gábor református lelkész, a Baár-Madas Református Gimnázium (Budapest) hitoktatója volt. Hittel nevelés, az iskolában, az egyházi iskolában és otthon címmel beszélt iskolai tapasztalatairól, egy nemrégiben a hithez, Istenhez való viszonyról szóló felmérés lesújtó eredményéről, arról, hogy hitet adni, tanítani nem lehet, hitelesnek, modellnek kell lenni ahhoz, hogy eredményeket érhessünk el a nevelésben. Ezt a gondolatot megerősítette Korzenszky Richárd OSB tihanyi perjel is, Egész-ség és az iskola című előadásában. A mai, részekre, elemeire bontott oktatás helyett az iskolának egész-ségre kellene nevelnie, hiszen előbbi esetben lesznek ugyan tudósaink, akik azonban nem lesznek emberek; az embert az különbözteti meg az állattól, hogy van jövőképe, nem ösztönösen, hanem döntések alapján cselekszik, él, jól vagy rosszul. Szíjártó István filozófus, a Balaton Akadémia elnöke az Eötvös Collegiumi modellről beszélt, vezérmotívumul választva egy Klebersberg Kuno gondolatot: a jó ügynek nemességet kell szerezni, nem csőcseléket toborozni. Annál is inkább, mivel, ahogyan ő is kiemelte, modell-emberek kellenek, ebben pedig a pedagógusok szerepe nagy, hiszen „a főemlősök is a domináns elemektől tanulnak”. Szünet után Kellermayer Miklós akadémikus, tudományos kutató, egyetemi tanár Az igazság tudatosítása az Igazságról előadásával folytatta az elkezdett témát, s legfontosabbnak emelte ki a hazugság oktatásával szembemenő, hittel történő igazságra nevelést, melynek, mint József Attilának, ars poeticája „Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább!” kell, hogy legyen. Naszlady Attila orvosprofesszor, a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója, Esélyegyenlőség és önérvényesítés című munkájának legelején hangsúlyozta II. János Pál pápa figyelmeztetését: a civil értelmiségieknek részt kell venni a közéletben! Döntéseinkben Isten akaratát kell cselekedünk, ami mindig a lehető legjobb a lehetőségek közül, alázattal kell tennünk ezt, mely nem megalkuvást jelent a rosszal, mint a tolerancia, hanem béketűrést (patientia). A konferencia ezen részét Szíjártó István, a másik üléselnök zárta.
Párhuzamosan, délután négy órától kezdődött az Ossian iskola laboratóriumában az Acsádi Elek emlékére, idén első alkalommal megrendezett Báthory István borverseny, melyre tizenkilenc borász huszonnégy bormintával jelentkezett..
Szombaton, 25-én reggel kilenc órakor folytatódott az orvos- és pedagógus-továbbképző, immár szorosabban orvos-szakmai, az egészségügyi reform aktuális gondjai és állása Romániában és Magyarországon témában; a délelőtt moderátorai Süveges Ildikó és Andrásofszky Barna voltak. A 120 éve született Reményik Sándor Halotti beszéd a hulló leveleknek című verse után Széman Péter elnök nyitotta meg a konferencia második részét, hangsúlyozva, milyen nagy előrelépés, hogy már Báthory-várnak nevezhetjük a várat, nem csak középkorinak, majd Fekete Szabó András szenátor üdvözölte a jelenlevőket, emlékeztetve a 18. születésnapon, hogy első alkalommal a hatóságok még attól féltek, polgárháborút szít majd a rendezvény. Süveges Ildikó MET-elnök köszöntője után bejelentette, hogy a Németh László emlékérmet, melyet a Társaság a MET-ért legtöbbet tevő, a magyarság összefogásáért munkálkodó embernek adományoz, ebben az évben Széman Péter Kárpát-medencei MET-alelnöknek, BIA-elnöknek ítélte meg. A reformokról szóló előadások előtt Kiss László felvidéki orvos a szilágysomlyói református temető nagy halottjáról, Pethe Ferencről tartott előadást, akiről, polihisztorsága ellenére méltatlanul keveset tudunk.
Molnár Géza miniszteri tanácsos a tervezett újításokról beszélt, az integrált betegbiztosítási lapról, az egységes kódrendszerről, míg Mikola István, a Magyar Parlament Egészségügyi Bizottságának elnöke, az orvosi lehetőségek és gazdasági megengedhetőség közötti konfliktus kezelésének szükségességére, az általános emberi felelősségvállalásra hívta fel a figyelmet. Mindketten kiemelték: gyümölcsöző volna egy határokon átívelő együttműködés, amely felé már történtek is lépések. Az ezt követő fórumbeszélgetésen részletesebben kifejtésre kerültek a fentebbi témák, az előadók válaszoltak a feltett kérdésekre, s hangsúlyozták, kicsit visszacsatolva az előző napra is az egészségtan, egészségre nevelés fontosságát.
Ugyancsak kilenctől kezdődött a Báthory István magyar tannyelvű iskolában a Báthory Kupa elnevezésű Nemzetközi Ifjúsági Sakkverseny, amelyen négy kategóriában ötvenkét kis sakkozó vett részt Szarvasról és Szilágysomlyóról. Első helyezettek: 6-11 éves korosztályban, lányok: Medvegy Dalma (Szarvas), fiúk: Buzea Pavel; 12-14 éves korosztályban: Pekár Edina (Szarvas), illetve Ardelean Laurenţiu.
Délután fél négytől a szilágysomlyói származású Kádas Levente és Leitli Norbert fotókiállításának megnyitóján vehettek részt az érdeklődők az EMKE - Magyar Házban. Megnyitóbeszédében Bálint Enikő szilágysomlyói EMKE-elnök méltatta a fiatal fotóművészek munkáit, nyugalmasabbnak, romantikusabbnak ítélve meg a Kádas Levente, akciódúsabbnak, zajosabbnak a Leitli Norbert képeit.
Ezt követően az Ossian Iskolacsoport dísztermében került sor a Báthory István könyvtár leghűségesebb olvasója díjak átadására, melyet idén ifjúsági kategóriában Nagy Gabriella, felnőtt kategóriában pedig Csóka Elvira kapott. Fejér László főszerkesztő bemutatta a Hepehupa folyóirat legfrissebb számát. Ezután kerültek átadásra a Szilágysági Magyarok díszoklevelek, melynek értéke nem fizikai minőségének valóságában mérendő, hanem eszmeiségében: a Szilágyságban élő vagy onnan elszármazott jeles embereket díjazza, nekik állít emléket. Ez évi kitüntettek: Dobai István jogbölcsész (laudált Sipos Gábor, EME elnök), Oláh Margit pedagógus (Szoboszlai Attila), Kisfalussy Bálint színművész (Kisfalussy Lehel színművész), Szilágyi István író (Balázs Imre József, Korunk folyóirat főszerkesztője), Virág Károly, református lelkipásztor (Andrásofszky Barna). A borversenyen hét bronz, négy ezüst és nyolc aranyérem került kiosztásra. Aranyérmesek: Acsádi Annamária, Ioniţa Nicolae, Máthé Gyula, Orosz Zoltán, Széles Dénes és Szőnyi József. A Szederinda citeracsoport népdalcsokorral és egy nagyon szép, régi köszöntővel ajándékozta meg a díjazottakat és persze a közönséget is, mindannyiunk, de Kisfalussy Bálint művész úr külön gyönyörűségére is. Este a Kolozsvári Állami Magyar Opera művészei, Hary Judit, Pataki Enikő, Ádám János, Maneszes Márton operaénekesek, valamint Nagy Ibolya, az Opera korrepetitora szórakoztatták a nagyérdeműt Te rongyos élet című, népszerű operettsálégerekből összeállított műsorukkal. Előadásukat a közönség többszöri visszatapsolással jutalmazta.
A borongós, esős vasárnap délelőttön bebizonyosodott: nem volt hiábavaló a hittel való foglalkozás az előző napokon, a zuhogó eső mindannyiszor elállt, valahányszor nem lehetett megoldani a program zárt térbe vitelét. Reggel kilenc órakor a Polgármesteri Hivatalban várta fogadás a meghívott vendégeket, hivatalosságokat, testvérvárosok küldötteit. Tíz órától ökumenikus istentiszteletre került sor a római katolikus plébániatemplomban, majd tizenkettőtől következett Báthory István mellszobrának megkoszorúzása – a program része volt az EU interkulturális párbeszéd programjának –, melyen a környékbeli települések, testvérvárosok, különböző szervezetek képviselői, valamint a kolozsvári főkonzulátus főkonzulja, Szilágyi Mátyás és az egészségügyi miniszter, Cseke Attila is részt vett, köszöntve és méltatva a történelmi és kulturális alapokra támaszkodó, színvonalas rendezvényt. A hivatalos ünnepséget a Nyírbátori Ifjúsági Fúvószenekar (karnagy Fazakas Mihály) és a Bátor Mazsorettcsoport (vezetők Márton József, Németné Sztán Ilona) mindig nagy sikernek örvendő műsora zárta.
A XVIII. Báthory Napok a hit és a reformok, újdonságok jegyében teltek – legyen szó előadásokról vagy új programokról. Úgy gondolom, jól jellemzi a háromnapos rendezvényt, de nem csupán erre a pár napra érvényes és megszívlelendő Ady Endrének Szőcs Judit RMPSz-alelnök által idézett gondolata: „Hiszek hitetlenül Istenben, / Mert hinni akarok, / Mert sohse volt úgy rászorulva / Sem élő, sem halott”.

[ új hozzászólás ] ( 189 megtekintés )   |  oldal tetejére  |   ( 2.9 / 1852 )
Orvostovábbképzőn boncolgatták a román és magyar egészségügy aktuális problémáit  
A szilágysomlyói Báthory Napoknál egy évvel fiatalabb orvos- és pedagógus-továbbképző idén is szerves részét képezte a háromnapos rendezvénysorozatnak. Az idei orvostovábbképző a romániai és magyarországi egészségügyi reform aktuális gondjait elemezte. Molnár Géza miniszteri tanácsos a romániai, Mikola István, a magyar parlament egészségügyi bizottságának elnöke pedig a magyarországi helyzetre reflektált előadásában. Az ezt követő beszélgetésen számos kérdésre kaphattunk választ a szakemberektől, erről olvashatnak összefoglaló anyagunkban.


– Előadása során említette, hogy Romániában lerövidítenék a szakképzés időtartamát. Mit takar ez, mi az elképzelés erről?

Molnár Géza:– Néhány éve a családorvoslási rendszerbe bevezették a családorvosláshoz szükséges rezidenciális szakképzést. Ez sok szempontból megkérdőjelezhető. Napjainkban számtalan olyan diák végzi el az orvosi egyetemet, aki azt követően nem jut szabad praktizálási joghoz, hanem alkalmazottként dolgozik a különböző egészségügyi intézményekben. Ezért merül fel a kérdés, hogy szükséges-e a családorvosnak teljes rezidenciális képzésben részt venni, vagy sokkal kézenfekvőbb lenne, ha az orvosi diploma megszerzése után praktizálási joghoz juthatna azon a kompetenciaszinten, amelyet biztosítani tud az alapellátásban.

Ami a szakképzést illeti, hazánkban a minimális szakképzés négyéves volt, illetve öt, hat és hét év abban az esetben, ha agysebészeti, szívsebészeti vagy immunológiai szakképzést kapott a diák. Olyan orvosi szakágak esetében, ahol a szakbizottság vagy az orvosi egyetem szükségesnek tartotta, megmaradt ez a hatéves alapképzés, 34 szakág esetében viszont egy évvel lerövidítettük ezt az időszakot: négy év helyett háromévesre. A közegészségügyhöz tartozó szakmák esetében, mint az epidemiológia, higiénia vagy közegészségtan, három plusz egy éves az oktatás időtartama, de a legtöbb szak esetében maradt a 4–5 éves alapképzés.

Természetesen át kell alakítani a szakképzési kurrikulumokat. Ez már folyamatban is van, és a következő rezidensképzésre vonatkozik majd, nem érinti a pillanatnyilag rezidenciális képzésben résztvevőket. Megelőlegezem azonban, hogy ez az átszervezés lehetővé teszi például, hogy az utolsó éves, alkalmazási joggal és joggyakorlattal rendelkező rezidens alkalmazása megtörténhessen, figyelembe véve, hogy az egészségügy személyzethiánnyal küzd.

Másik probléma, amit ki kell küszöbölnünk, hogy a posztgraduális képzés ne vezessen az alapképzés során tanultak megismétléséhez. Ennek elemzése folyamatban van: összegyűjtöttük a különböző egyetemek javaslatait. A posztgraduális képzést az egészségügyi minisztérium finanszírozza, ezért beleszólhat a képzésre vonatkozó ügyekbe, de megtartottuk az egyetem szakmai szempontokra vonatkozó beleszólási jogát is.

– A rezidensképzést Romániában teljes egészében a szaktárca finanszírozza. Van-e esély arra, hogy Magyarországon is vállalják ennek támogatását?

Mikola István:– Kritikus vagyok a jelenlegi rezidensképzéssel kapcsolatban. Meghosszabbították az egyetemi képzés időtartamát, amivel nem értek egyet. Én is elvégeztem az orvosi egyetemet, és a diploma megszerzése után elkezdtünk dolgozni. Jó orvosi iskolákhoz csatlakoztunk, amelyek folyamatosan figyelték a munkánkat, mozgáskeretet kaptunk, és elmélyült bennünk a hivatástudat. Most pedig a diákok sokszor sétálgatnak a folyosón, és leigazolnak nekik különböző, el nem végzett beavatkozásokat. Amikor a kormány tagja voltam, megvizsgáltunk néhány, erre vonatkozó képzést, és akadt olyan eset is, amikor bizonyos beavatkozásokból többet igazoltak le a rezidenseknek, mint amennyi beavatkozás egész Magyarországon egy év alatt történt. Az egyetemeknél azt láttam, hogy kiszorítják a gyakorlati képzést a soraikból. Azt mondom tehát: az egész rezidensrendszert át kell gondolni, de a legnagyobb hibának azt tartom, hogy elvész a hivatástudat ebben a sétálgatásban meg kompetenciahiányban.

A magyarországi minisztérium a rezidensképzés költségeit sajnos nem tudja átvállalni, hiszen ennek finanszírozására nincs forrás.

– A romániai iskolákban van-e kötelező egézségügyi oktatás?

Molnár Géza:– Az egészségügyi nevelés, egészségügyi oktatás szerepel a tantervben az elemi osztályoktól kezdődően a líceumig, gyakorlatilag azonban az osztályokért felelős tanárok osztályfőnöki órán általában mással foglalkoznak egészségügyi nevelés helyett. A nagy dilemma ezzel kapcsolatban mindig az, hogy ki tartsa az egészségtan órát: a tanítónő, az osztályfőnök vagy az orvos. A legszavahihetőbb természetesen a tanár, akinek viszont szüksége van különböző tankönyvekre, illetve irányító anyagokra, amelyekkel megfelelőképpen meg tudja magyarázni az anyagot. A kényesebb témákat pedig (mint nagyobb osztályokban a szexuális nevelés) külső embernek, hozzáértő orvosnak kellene elmagyaráznia. Természetesen ez elsősorban a tanügy feladata, és csak másodsorban egészségügyi probléma.

– Lesz-e együttműködés a biztosítási rendszer felépítésében, hogy az átjárható legyen a két ország között?

Mikola István:– Az európai közösség nagy bajban van, hiszen a prioritások között szerepel az esélyegyenlőség, a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Európa ezt nem tudja polgárai számára biztosítani, mert heterogén szociális rendszerekkel rendelkezik, amelyek pénzügyi körülményei is nagyon különböznek egymástól. Ezért azt a gyakorlatot folytatja, hogy különböző irányelvek szerint próbál egy közelítő folyamatot menedzselni. Rengeteg ilyen irányelv van, de ma még nincs meg az a lehetőség, hogy európai polgárként a franciaországi egészségügyi ellátást vegyem igénybe, ami nekem elvileg járna. Nem tudom, erre mikor lesz lehetőség, de addig én nagy fantáziát látok az országok közötti együttműködésben. Különösen fontos számunkra a magyarok lakta szomszéd országokkal való partneri viszony. A határmenti együttműködést látom megvalósíthatónak: az államhatár mentén található kórházak, ellátási formák átjárhatóságát.

Molnár Géza:– Romániai viszonylatban pillanatnyilag ez a probléma két szemszögből közelíthető meg. Az egyik a Romániában elismerten nem kezelhető betegek problémája. Erre van egy állami alap, amihez pillanatnyilag olyan nehéz hozzájutni, hogy sajnos a beteg sokszor hamarabb meghal, mint ahogyan megkapná a szükséges engedélyezést. Ez azt jelenti, hogy teljes orvosi anyagot kell összeállítani, letenni a megyei biztosítóhoz, amely felterjeszti a minisztériumba. A pénzügyi kiutalás nem csak az egészségügyi, hanem a munkaügyi minisztériumtól is függ. Ezen kívül a kérvényező betegnek három, különböző kórháztól származó árajánlatot kell beszereznie. Ezt a bürokráciát próbáljuk fokozatosan leépíteni, és a szakbizottságok által kezelhetetlennek ítélt betegek továbbra is megkapják a román állami pénztárból finanszírozott külföldi kezelést.

A másik erre vonatkozó tény, hogy a határmenti együttműködés már hosszú évek óta tapasztalható hazánkban: Bihar, Szatmár, Arad megyét említeném pozitív példaként. Az egyik bizonyíték erre az, hogy amikor tavasszal hirtelen BCG-védőoltás nélkül maradt az ország, akkor Magyarországtól az átjárhatóság értelmében segélyt kaptunk egy 25 ezer adagos oltóanyag-csomag formájában. Másik pozitív példa, hogy a szatmáriak nemrég úgy jártak át Nyíregyházára vagy Debrecenbe tapasztalatcserére, mintha haza mennének.

Természetesen ez a fajta átjárhatóság anyagi kihívást is jelent az országok számára. Érdekes, hogy a nyugat-európai országok, Dániától kezdve Finnországig, irtóznak az ilyen jellegű átjárhatóságtól. A buktatója ennek a dolognak az, hogy az árkülönbségek miatt a biztosítók nem fizetik ki csak azt az árat, ami a romániai elszámolásban megjelenik. És nehéz olyan vállalkozóra találni, aki elvégez egy külföldi beavatkozást azért az árér, amit a romániai biztosító fizet érte. Ez alól természetesen kivételt képez a sürgősségi ellátás.

[ új hozzászólás ] ( 170 megtekintés )   |  oldal tetejére  |   ( 3.1 / 1813 )
„Fontos, hogy az ember megállja a helyét, ahová éppen fújja a szél”  

A budapesti székhelyű Magyar Egészségügyi Társaság (MET) Németh László emlékéremmel tüntette ki Széman Pétert, a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány elnökét – derült ki múlt hét végén, a Szilágy megyei településen tizennyolcadik alkalommal megrendezett Báthory Napokon. A Kárpát-medencében élő orvosok találkozási lehetőségének megteremtéséért járó elismerést a későbbiekben veszi át a díjazott, ottjártunkkor az 1994 óta minden évben sorra kerülő orvostovábbképzőről és orvosi pályájáról is kérdeztük.


Az elmúlt tizenhét évben jól bevált gyakorlat folytatásaként idén is több hazai és külföldi orvos érkezett a konferenciára. – 1994 óta számos kérdést jártunk körül, több más mellett a gyermekgyógyászat, a tüdőgyógyászat, a szemészet és a sebészet terén, ami valamennyi résztvevő számára tanulságokkal szolgált. A romániai orvosok a konferencia révén ismerhették meg az onkológiában, az ideg- és elmegyógyászatban, valamint a kardiológiában alkalmazott PET/CT gépet és az annak segítségével végezhető vizsgálatok lényegét. Az 1998-ban tartott orvoskonferencia keretében zajlott az első román-magyar egészségügyi miniszteri találkozó: akkor Hajdú Gábor és Gógl Árpád vázolta az egészségügyi reform helyzetét és aktuális kérdéseit Romániában és Magyarországon – emlékezett vissza.

S hogy kicsoda tulajdonképpen az orvos Széman Péter? Kolozsvári születésű tüdőgyógyász szakorvos, aki az egyetem elvégzése után körorvosként kezdett el dolgozni Szilágyságban. – Abban az időben nagyon nehéz volt körorvosnak lenni egy eldugott kis faluban, de így visszagondolva nagyon hasznos időszak volt, hisz rengeteget tanultam a szakmáról, ugyanakkor a tapasztalatszerzésre is lehetőség nyílt. A szüléstől a laborvizsgálatokig mindennel kellett foglalkozni, sőt még infúziót is tettem fel – magyarázta. Folyamatosan olvasott, képezte magát, hisz a felmerülő problémákat „nap nap után meg kellett oldani, úgy, hogy közben a beteg bizalmával ne éljünk vissza”.

Ezt követően tüdőgyó­gyász szakképesítéssel dolgozott Kolozsváron és Bukarestben, majd Szilágysomlyón folytatta praxisát. – A lényeg, hogy az ember ott állja meg a helyét, ahová éppen fújja a szél – tette hozzá. Ennek jegyében a rendszerváltás után mind politikai és közéleti, mind pedig egészségügyi téren igyekezett tenni a magyarságért. Utalt arra, hogy az utóbbi években különösen is érződik Szilágysomlyón, hogy a közelben nem működik egyetem: mert azon fiatalok közül, akik Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen részesülnek felsőfokú képzésben, nagyon kevesen vállalnak munkát a Szilágyságban. – Ezért azokkal kell dolgozni, akik itt vannak, és bár nagyon jól együtt is tudunk velük működni, bizonyos dolgok még mindig hiányoznak. Ennek ellenére igyekszünk tenni valamit nap mint nap az emberekért – tette hozzá Széman.

[ új hozzászólás ] ( 170 megtekintés )   |  oldal tetejére  |   ( 3 / 1367 )
Orvostovábbképzőn boncolgatták a román és a magyar egészségügy aktuális problémáit 
FOLYTATÁS LAPUNK OKTÓBER 6-I SZÁMÁBÓL

A szilágysomlyói Báthory Napoknál egy évvel fiatalabb orvos- és pedagógus-továbbképző idén is szerves részét képezte a háromnapos rendezvénysorozatnak. Az idei orvostovábbképző a romániai és magyarországi egészségügyi reform aktuális gondjait elemezte. Molnár Géza miniszteri tanácsos a romániai, Mikola István, a magyar parlament egészségügyi bizottságának elnöke pedig a magyarországi helyzetre reflektált előadásában. Az ezt követő beszélgetésen elhangzott számos kérdésre kaphattunk választ a szakemberektől, erről olvashatnak összefoglaló anyagunkban.


–Romániában hány orvostudományi egyetem van és hova tartozik az egészségügyi felsőoktatási csúcsintézmény? Mikola úr beszélt arról, hogy nincs gúlarendszer, nincs területi gondolkodás, de kellene lennie, hiszen annyi területre oszlik az ország, ahány orvosi egyeteme van. Sokféle ágazata van az egészségügynek, ezért az orvostudományi és egészségtudományi egyetemi központról kell beszélnünk, amely kötelezően a regionális egészségügyi ellátás gúlarendszerének a csúcsa. Mert ha más fogalmakról kezdenek beszélni, mint például a súlyponti kórház, akkor a politika kinevez egy megyei kórházat vagy akármilyen kórházat súlyponti kórháznak, és valamilyen különleges finanszírozást vezet be ebbe a rendszerbe. Az egész magyar egészségügy nagy problematikáját a szerkezetében látom. Nincs rendesen kidolgozott struktúra, mert a progresszív betegellátás csúcsintézménye nincs méltóan kezelve. Egy szovjet mintájú universitasba karként besorolták és ez óriási tragédiához vezetett: az egész szakorvosképzés formális lett. A formalitásként megélt szakma teljes mértékben ezzel függ össze, mert ezeknek az intézményeknek nem alakult ki az oktatókórháza, (tehát a gúla szervesen nem épült fel), a csúcsintézmény alá nem tartoznak megyei kórházak, amelyek oktatókórházak alá vannak rendelve, és a szakorvosjelölteknek ebben a rendszerben teljes felelősségű orvosi munkát kell ellátniuk. Az egyik legeltúlzottabb lépés a magyar egészségügy ellen, az orvosi egyetemek önállóságának megszüntetése volt.

Molnár Géza: – Romániában hat önálló egyetemen folyik orvosképzés: ebből öt gyógyszerészképzést is, egy pedig csak orvosit biztosít. Emellett további hét egyetem keretein belül működik orvosképző kar.

Az utóbbi időszakban népszerűvé vált az orvosképzés, megnőtt a végzettek száma, futószalagon gyártjuk az orvosokat. Emellett személyzethiány van, ezért is nehéz megmagyarázni, hogy csak fele ennyi szakemberre lenne szükség. Az orvostudományi egyetemek finanszírozása a tanügyminisztérium felelőssége, nem pedig az egészségügyi minisztériumé. Az egyetemi rektorok és dékánok is azt kérték, próbáljunk meg hatni a tanügyminisztériumra az egyetemen tanuló diákok után járó támogatás esetében. Az egyetemnek fizetett fejenkénti támogatás, amely annak függvényében alakul, hogy az egyetemen hány diák tanul, ahhoz vezetett, hogy az elmúlt 18 évben, hazánkban senki sem marad ki az egyetemről, nem marad évismétlő vagy kirostálódott diák. Pontosan amiatt, hogy az egyetemeknek megmaradjon a diákok után járó jövedelme. A hat egyetem rektora legutóbbi megbeszélésünkön is kérte azt, hogy biztosítsák számukra ezt a fejenkénti összeget még akkor is, ha időközben a diákok száma csökken.

Kétségtelen, hogy az általánosított rezidenciatus nagyon sok szempontból azt bizonyította, hogy a hatéves alapképzésnek nagy hiányosságai vannak Romániában. Tehát nem tudja biztosítani azt, hogy a végzett diák hat év után teljes kompetenciával, teljes felelősségvállalással el tudja vállalni a körorvosi feladatot, ami tulajdonképpen megfelel a kompetenciaszintjének.

Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy van országos epidemiológiai intézménye, sugáregészségtani intézménye, toxikológiai intézménye, munkaegészségtani intézménye. Nálunk most, pontosan négyéves munka eredményeként sikerült létrehozni az Országos Közegészségügyi Intézetet, ami kétségtelenül oktatási feladatokat is fog vállalni különösen közegészségügyi, népegészségügyi vonalon. De anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék: a népegészségügyi és a közegészségügyi problémák nagyon összetettek, politikai döntés, gazdasági hozzáállás, szociális támogatás, össztársadalmi kérdés egyben. Külön vitát érdemelne, hogy milyen mértékben kell az orvostudománynak felelősséget vállalnia, nem pedig a tevékenységre koncentrálnia ezen a területen.

Mikola István:– Nem voltam az ún. universitasok erőszakos létrehozásának híve. Azt vallottam, hogy az universitas az szemlélet, vagy kialakul és intézményesül, vagy ha erőszakosan intézményesítjük, utána nem alakul ki. Ezért ezt újra kéne gondolni, persze, ha lehet még. A másik dolog, amit megjegyeznék, hogy mi úgy gondoljuk az orvosi egyetemek nem csak képző, oktató, tudományos kutató és gyógyító intézmények, hanem nemzeti identitáshordozó, autonóm intézmények. Az egyetemeknek történelmileg ilyen feladatuk van, ezt a státuszukat kellene helyreállítani és én látom, hogy ezen gondolkodnak is. És ha ezt sikerül visszaállítani, akkor a piramis csúcsán lesznek, ahol nem csak közvetlenül a gyógyító, megelőző szolgáltatások nyújtásában, hanem tudatformálásban, identitáshordozóként és orvosnevelésben, valamint az orvosi iskolák kialakításában működnének közre. Én nagyon hiányolom ezt. Az utóbbi időben nálunk szétvertek orvosi iskolákat, menesztettek professzorokat, akik érzelmileg, szakmailag tőlük függő diákok százaival dolgoztak. A tradicionális orvosi vonalak szétverése rettenetes károkat okozott Magyarországon, és összerakni ezeket évtizedek alatt lehet csak. Miközben a rezidensképzésre áttértünk, ezek az orvosi iskolák – amelyek az egyetem után is nevelték a szakembereket – széthullottak, és ezt nagy kárnak tartom.

– A betegmobilitást nagyon formálisan kezeljük. Sem mennyiségi sem minőségi oldalát nem vizsgáljuk, sőt a minisztérium sem. Bihar megyének 610 ezer lakosa van, a bejegyzett születések számának 15 százaléka Magyarországon történik. Ennek ellenére a nagyváradi szülészeten a szülések száma nem csökken, mert a környező településekről és távolabbi megyékből is érkeznek a nagyváradi kórházba. De különbség van az ellátás közt. Magyarországon például a feniketonuria szűrés kötelező, Bihar megyében elvégzik, de Szilágy megyében már nem. Legalább az alapellátási egyeztetések fontosak lennének. A nemzetközi kapcsolatok esetében az is hátrányos, hogy Románia nem működteti az egykártyás rendszert. Vannak olyan részletek, amelyek az országok közötti együttműködést segíthetnék, és ezért lenne jó egy konzultatív bizottság összeállítása mindkét főhatóság részéről.

Molnár Géza:– A feniketonuria az országos programok egyike, amit az egészségügyi minisztérium finanszíroz. Az, hogy Szilágyságban alkalmazzák vagy nem, az már más kérdés. A pénzügyi ellátása törvényesen előírt programban biztosítva van.

Ami a nagyváradi szülészetről történő elvándorlást illeti, 1989 után vált divattá, hogy a szatmári kismama leült a debreceni kórház padjára, és amikor beindult a szülés, ott szülte meg a gyermekét, főleg azért, mert akkor olyan hírek jártak, hogy a gyermek megkapja a kettős állampolgárságot. Kétségtelen, hogy a szülő asszonynak törvény szerinti joga megválasztani a kórházi intézményt, illetve a kezelőorvosát, viszont ez a kórházak megszűnéséhez vezethet. Ha a statisztikai adatok szerint csak a bihariak 65 százaléka szül a nagyváradi kórházban, akkor az 35 százalékos ágyszámcsökkentéshez vezethet. Kevesebb munkahely, kevesebb ágy lenne, ami további csökkentéseket vonna maga után. Ha a leépítés helyett a teljes kihasználtságra törekszünk, akkor fogadni kell a Szilágy megyéből érkező terhes nőket. Akkor pedig nem lesz elég betege a krasznai vagy a szilágysomlyói kórháznak. De a helyi önkormányzatok nem vennék jónéven, ha csökkentenénk az ágyak vagy a személyzet számát, annak ellenére, hogy csak a lakosság 60 százaléka igényli a területi ellátást.

– Nem ártana a magyarul beszélő orvosoknak is lehetőséget biztosítani a munkára az anyaországban. Ennek akadályát abban látom, hogy míg Magyarországon a rezidensképzés decentralizáltan működik, addig Romániában még mindig a minisztérium szervezésében tesztkérdéses rendszer alapján történik a rezidens kiválasztása. Magyarországon a kórházak meghirdetik szakmák szerint az állást, és ha az illető felvételt nyer, akkor elkezdheti a rezidensképzést. Itt beiratkozik egy felvételin keresztül a rezidensképzésre és részt vesz az egészségügyi ellátásban. Ezt a kérdést meg lehet-e oldani egy Magyarországéhoz hasonló decentralizációval?

Molnár Géza:– Két éve működik Romániában törvény által biztosítottan, az egészségügyi intézmény kérelmére a rezidensképzés. Az oktatás, a posztgraduális képzés minőségének a felelőssége mindenképpen az egyetemé. Most van folyamatban, hogy különböző modulokra lebontjuk az ötéves képzést és akár másfél, két évre is kórházi munkára lesz visszaküldhető a diák, abban az esetben, ha felszerelés és szakember jelenléte biztosított az adott egészségügyi intézményben.

A buktatója az állások szerint meghirdetett rezidensképzésnek, hogy a rezidensképzésben résztvevő személyek 90 százaléka nem tér vissza abba a kórházba dolgozni, ahol rezidens évei alatt tanult. A hazai rezidensképzést a kórház közpénzekből és az egészségügyi minisztérium állami büdzséből való hozzájárulásából fizeti, és a legnagyobb probléma az, hogy a rezidenciátus után a végzettek inkább külföldre mennek dolgozni és kéthavi keresetükből kifizetik azt a minimális összeget, amit egy egyetem elkér a képzésért.

– Mi a véleményük a megelőzés hatékonyságának növeléséről? Tudom, hogy ez összetett kérdés, mert sok mindent figyelembe kell venni a neveléstől a személyes érdekig és az anyagi lehetőségekig, mégis szeretném, ha kifejtenék erről a véleményüket.

Mikola István:– A népegészségügyi programokban a megelőzést bizonyos fokig elválasztottuk az egészségügyi fejlesztéstől. Ennek az oka az volt, hogy az egészségfejlesztés mindig valamiféle pozitív motivációból táplálkozik, nevezetesen az egészséges életérzésből, a prevenció pedig mindig a betegségtől való félelemből motiválódik. Ilyen értelemben a két dolog különbözik és most nagyon érzékenyen figyelünk az egészségfejlesztésre, egészségnevelésre, mert el akarjuk érni azt, hogy Magyarországon a hárommillió tervezett munkavállaló többek között a munkáltatója érdekében egészségfejlesztési modulokat tudjon abszolválni. Ez azért is fontos, mert elszaporodott hazánkban a munkaadónak egy bizonyos juttatási rendszere, amely sokszor nem egészségfejlesztési célokat szolgál, hanem egész más irányba folynak el a pénzek. Óriási összegekről van szó, kb. 8 milliárd forintról, és ezt akarjuk inkább egészségfejlesztésre fordítani. De ez már a kisgyerekek óvodai, általános iskolai egészségügyi nevelésének szintjén a kormányzat szándékai szerint megvalósul.

Ma is van Magyarországon népegészségügyi program, amelynek lényege a megelőzés. Az emlőszűrés gyakorlata már „meghonosodott”, és jelentős eredményeket értünk el ezen a területen. A vastagbél karcióma szűrés bevezetése a napokban várható és nagyon sok célzott szűrés folyik, mint például a koleszterinszűrés, anyagcsere betegségek szűrése. Úgy gondolom, nem állunk rosszul prevenció terén. A leginkább azt az intézkedéscsomagot hiányolom, amely a lakosság tudatosságának a növelését célozza. Egy fejlett világban a lakossági tudatosság az öngondoskodó képesség növelésének feltétele. Az erre épülő egészségügyi ellátórendszer is így éri el azt, hogy a megelőzés működjön hazánkban.

Molnár Géza:– Romániai szinten két dolgot említenék ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy az 1998-ban hozott, erre vonatkozó törvény kimondottan a primér prevencióra vonatkozott. Aztán utána lassan-lassan lemorzsolódott és a 1995-ös és 2006-os törvény keretén belül globalizáltuk a megelőzés problémáját anélkül, hogy megkülönböztettük volna az elsődleges és másodlagos prevenciót. Kétségtelen, hogy minden egészségügyi tevékenység prevenciós komponensként működik, viszont a primér prevenció az, ami gyakorlatilag minden ember felelőssége.

Természetesen Romániában is létezik számtalan egészségügyi program. Sajnos egyszer a kelleténél is korábban beindult egy, gondolok itt a méhnyakrák elleni oltáskampányra. Még most is hatalmas mennyiségű oltóanyag van raktáron abból a készletből, amit annak idején, a kampány beindításakor az igénylők rendelkezésére bocsátottunk.

[ új hozzászólás ] ( 182 megtekintés )   |  oldal tetejére  |   ( 3 / 1400 )
A Báthory István Alapítvány és a Szilágysomlyó és vidéke EMKE sok szeretettel meghívja Önt és családját az idei KARÁCSONYI KÖNYVVÁSÁRRA 

2010. december 10-én, pénteken, 17 órára, a szilágysomlyói Magyar Házba
Bemutatásra kerül a ROMÁNIAI MAGYAR IRODALMI LEXIKON 5/1 ÉS 5/2 kötete
Dávid Gyula, a Polis könyvkiadó vezetője, a lexikon főszerkesztője, valamint Papp Béla szilágysági szerkesztő és Seres Zsófia munkatárs által.
A Kriterion könyvkiadó újdonságait H. Szabó Gyula igazgató
A Művelődés kiadó újdonságait Szabó Zsolt főszerkesztő mutatja be.
A könyvismertetéseket és a vásárt a Kolozsvár Társaság fotósai által készített, a Barokk Kolozsvár c. fotókiállítás megnyitása előzi meg.

A könyvvásárra a továbbiakban 2010. december 11-én szombaton délelőtt
11 órától a Szilágycsehi Magyar Házban (vendéglátó a Tövishát Társaság), délután 15 órától a zilahi EMKE székházban kerül sor.

[ új hozzászólás ] ( 181 megtekintés )   |  oldal tetejére  |   ( 2.9 / 1363 )

<Vissza | 1 | 2 | Következö> Utolsó>>








Powered by Simple PHP Blog Get RSS 2.0 Feed
Powered by PHP 5.2.6 Get Atom 0.3 Feed
Powered by Plain text files Get RDF 1.0 Feed
Artsolution webdesign