A József Attila versmondó verseny képekben 


[ új hozzászólás ] ( 186 megtekintés )   |  oldal tetejére  |   ( 3 / 1889 )
XVIII. Báthory Napok, az újdonság és az ismétlés jegyében  


Ismétlés és újdonság jegyében zajlott hétvégén, péntektől vasárnapig a tizennyolcadik Báthory Napok rendezvénysorozat Szilágysomlyón. A Báthory István Alapítvány, a magyarországi Magyar Egészségügyi Társaság és a Romániai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett programban orvos- és pedagógus továbbképző, kiállítás-megnyitó, borverseny és kulturális műsor is szerepelt, így valamennyi résztvevő megtalálhatta az őt leginkább vonzó elfoglaltságot. A tevékenységek helyszíneként a I. Ossian Iskolacsoport, a Báthory István magyar tannyelvű iskola és az EMKE Magyar Ház szolgált, a polgármesteri hivatalnál pedig pénteken délután a szilágysomlyói Báthory-vár rehabilitációs tervét mutatták be. Szombaton átadták a Szilágysági Magyarok díszokleveleket: az elismerést idén Virág Károly lelkipásztor, Oláh Margit pedagógus, Dobai István jogbölcsész, Szilágyi István író és Kisfalussy Bálint előadóművész érdemelte ki.


– 1993-ban az első Báthory Napok idejére két teherautónyi csendőr érkezett, hogy „vigyázzanak ránk”, nehogy elfoglaljuk a várost. Román nyelvű röpla­pok jelentek meg, amelyeken az szerepelt, hogy a magyarok valamire készülnek. 18 év alatt sok minden megváltozott, és bár eleinte mindössze megtűrt program volt a mienk, egy jó ideje, 8–10 éve a polgármesteri hivatal tevékenységének is szerves része a Báthory Napok – magyarázta Széman Péter, az 1992-ben megalakult szilágysomlyói Báthory István Alapítvány elnöke.

Tudományos, nevelő és szórakoztató, ismeretterjesztő és baráti találkozásoknak helyt adó rendezvényük, a Báthory Napok idén lépett a nagykorúság évébe: szerkezete az évek során alapvetően kialakult ugyan, de idén is igyekeztek újat, változatosat és érdekeset nyújtani a résztvevők számára. Hogy azt mondhassák a Kárpát-medencéből három napra ide érkezők: valóban érdemes ellátogatni Szilágysomlyóra.

Bemutatták a Báthory-várrehabilitációs tervét

Az erdélyi fejedelem és lengyel király nevét viselő alapítvány már létrejöttekor céljául tűzte ki a nagy előd szellemi örökségének ápolását és az azzal kapcsolatos műemlékek gondozását, fejlesztését, restaurálását. – A ’89-es változások hevében azt hittük, hogy viszonylag rövid idő alatt sikerül helyreállítani a szilágysomlyói várat, azonban számos problémával kellett szembenéznünk: a vár akkoriban a román állam, majd a város tulajdonába került, ugyanakkor az anyagi lehetőségeink is szűkösek voltak. 18 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a terv, apró lépésekben ugyan, de megvalósuljon. Míg három éve még középkori várnak (cetate medievală) nevezték a románok, mára már hivatalosan az elnevezése: Báthory-vár – hangsúlyozta Széman Péter.

Megfeszített munkával, szakemberek és a szervezet tagjainak odaadó részvételével több részleges régészeti feltárásra került sor 1993 óta, ezzel párhuzamosan pedig a kapuépület megerősítési munkálatai és a tornyokon elvégzett sürgősségi beavatkozások zajlottak, 2007-től már a várkastély átfogó régészeti kutatásának lehetősége is körvonalazódott. Az Utilitas Kft. által elkészített rehabilitációs tervet a polgármesteri hivatal székhelyén, az Erdélyi Műemlék-Restaurátorok Egyesülete és a Transsylvania Nostra Alapítvány ülésszaka keretében pénteken mutatták be. Az érdeklődők az épített és kulturális örökség részét képező Báthory-várnál végzett ásatásokkal és a vár történetével egyaránt megismerkedhettek, majd saját szemükkel is meggyőződhettek arról, hogyan is néz ki jelenleg a szóban forgó épület.

Az oktatás és a nevelés jegyében

A magyar nemzet egészségi állapotának javítását, megóvását és növekedését egyaránt szívügyének tekinti a Báthory Napok társszervezője, a budapesti székhelyű Magyar Egészségügyi Társaság (MET) – ecsetelte Széman, majd hozzátette: a gyógyítás mellett a nevelésre és az oktatásra is hangsúlyt kívánnak fektetni a társaság tagjai. Kiváló alkalom erre a Báthory Napok, hogy az alapítvánnyal és a Romániai Magyar Pedagógusszövetséggel karöltve tartalmas előadásokra és beszélgetésekre nyíljon lehetőség, orvosok és pedagógusok számára egyaránt. A pénteki konferencia a hittel való nevelés és oktatás jegyében zajlott, ennek keretében a résztvevő Szilágy megyei pedagógusok rangos magyarországi személyiségek, egyházi szférában tevékenykedők és kutatók, egyetemi tanárok előadását hallgathatták meg. Szombaton délelőtt pedig hangsúlyosan is az egészségügyé volt a főszerep, szlovákiai, magyarországi, amerikai egyesült államokbeli orvosok, valamint az ország különböző pontjairól érkező szakemberek jelenlétében.

A tudományos tanácskozással egyidőben, a magyar iskolában Nemzetközi Ifjúsági Sakkversenyt tartottak, az Ossian Iskolacsoport laboratóriumában pedig a Báthory István borverseny zsűrizésére került sor. Utóbbit a város közéleti személyisége, a 2008-ban elhunyt Acsádi Elek emlékére szervezték és teszik ezt az elkövetkező években is a Báthory Napok keretében. Acsádi ugyanis, amint az az idei programfüzetben is olvasható, „időt, fáradságot, Ma­gurán megtermelt borát nem kímélve, mint az alapítvány ügyvezető elnöke több éven keresztül tevékenykedett a civil szervezet érdekében”.

Két művész, két világ – képekben

Tartalmas programmal töltötték ki az ebéd utáni órákat is a szervezők: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szilágysomlyói Magyar Házában Kádas Levente és Leitli Norbert magyarországi fotóművészek tárlatának megnyitójára várták az érdeklődőket. Felmerül a kérdés, vajon miként kapcsolódik két magyarországi fényképész a Báthory Napokhoz.

Egyszerű: szilágysomlyói kötődésük révén. A nagykárolyi születésű Leitli Norbert ugyanis hat éves koráig Szilágysomlyón élt, ezt követően költöztek családjával Aszódra. Jelenleg egy budapesti ügyvédi irodában dolgozik, és vallja: büszke erdélyi gyökereire, igyekszik minél több időt tölteni itt. „Erdély kulturális, etnikai sokszínűsége, az itt élő emberek élete, sorsa, midnennapjai és a vidék szemkápráztató természeti kincsei visszatérő motívumok fotóimban, így kimondhatatlan örömmel tölt el, hogy képeimet végre a földijeimből álló közönség számára is megmutathatom”, állítja.

Kádas Levente Szilágy­somlyón született, 1998 óta Vácon dolgozik, és elmondása szerint őt is örömmel tölti el, hogy munkái közül néhányat ezúttal Szilágysomlyón mutathat be. A hazaérkező fiatalemberek fényképeit Bálint Enikő, a szilágysomlyói EMKE-szervezet elnöke méltatta: míg Levente képei inkább meditatívak, „romantikusabbak”, az ókori bölcsek magyarázó ritmusát idézik, Norbert alkotásai „akciódúsak, emberek által mozgatottak”. – Előbbi a csendről beszél, utóbbi világa mozog, él, zajos – mondta.

Díjak és elismerések

Délután elsőként a Báthory István könyvtár leghűségesebb olvasóit díjazták, a diákok közül Nagy Gabriellát, a felnőtteknél pedig Csóka Elvirát. A Hepehupa folyóirat e havi számát Fejér László főszerkesztő ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, majd a Szilágysági Magyarok díszoklevelek átadásával folytatódott a program. Mint kiderült, az elmúlt 12 évben 73 személy kapta meg e jeles kitüntetést, olyanok, akik szilágyságiként jelentős érdemeket szereztek szakmájukban, közéleti tevékenységükben és emberi magatartásukban. Idén Virág Károly lelkipásztor (laudált Andrásofszky Barna), Oláh Margit pedagógus (laudált Szoboszlai Attila), Dobai István jogbölcsész (laudált Sipos Gábor), Szilágyi István író (laudált Balázs Imre József) és Kisfalussy Bálint előadóművész érdemelte ki az elismerést. A borverseny díjazottjairól sem feledkeztek el, az ezzel járó díjakat Fekete Szabó András szenátor, a Báthory Alapítvány alelnöke adta át a versenyzőknek, majd a Szederinda citeraegyüttes muzsikája és a Kolozsvári Magyar Opera művészei által előadott közkedvelt operettrészletek szórakoztatták a közönséget. A háromnapos rendezvénysorozat méltó befejezéseként, a helyi római katolikus plébániatemplomban vasárnap délelőtt tartott ökumenikus istentisztelet után megkoszorúzták Báthory István mellszobrát, majd a Nyírbátori Ifjúsági Fúvószenekar és a Bátor Mazsorett Csoport műsora követezett.

– Amikor azt kérdezik, hogy mikor kezdem el szervezni a következő Báthory Napokat, mindig azt mondom: a vasárnapi koszorúzás után, hétfőn – mondta Széman Péter főszervező, és még azt is elárulta, hogy míg 18 évvel ezelőtt 11 gyűlést tartottak a napokat megelőzően, addig idén már csak háromra volt szükség, ez is bizonyítja a Báthory Napok „olajozott működését”. Úgy tűnik, érdemes tenni a közösség érdekében: a Kárpát-medencében élő orvosok találkozási lehetőségének megteremtéséért Németh László emlékéremmel tüntette ki idén Széman Pétert a Magyar Egészségügyi Társaság.

[ új hozzászólás ] ( 153 megtekintés )   |  oldal tetejére  |   ( 2.9 / 1792 )
Hazánkban magas az elkerülhető elhalálozás aránya  


A XVIII. Báthory Napok keretében, a Báthory István Alapítvány, a magyarországi Magyar Egészségügyi Társaság és a Romániai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett orvos- és pedagógus-továbbképzőt is tartottak, amelyen részt vett többek között Molnár Géza miniszteri tanácsos és Mikola István, a magyar parlament egészségügyi bizottságának elnöke.


A szilágysomlyói Báthory Napoknál egy évvel fiatalabb, orvos- és pedagógus-továbbképző idén is szerves részét képezte a háromnapos programsorozatnak. A szombaton zajló orvos-továbbképző a romániai és magyarországi egészségügyi reform aktuális gondjait boncolgatta, de előadást tartott a csilizradványi Kiss László is, a szilágysomlyói református temető nagy halottja, Pethe Ferenc életművének pedagógiai és orvostörténeti vonatkozásairól.

Molnár Géza miniszteri tanácsos a romániai helyzetre vonatkozó előadásában kifejtette: messzemenően nem kielégítő a hazai helyzet, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy 2010-ben az egy főre eső egészségügyi ráfordítás 1032 lej, tehát 300 dollár alatti összeg. A tanácsos a demográfiai viszonyokkal kapcsolatban elmondta: a természetes szaporulati trend negatív, leszámítva egy-két területet. −Az elkerülhető elhalálozás aránya magas, különösen egyes specifikus mortalitási mutatóknál, amelyek esetében azonnali közbelépésre van szükség az elkövetkező időszakban. Ami pedig a betegségspektrumot illeti, a krónikus patológiák felfele ívelő trendje 2010-re is jellemző −mondta a szakértő.

−Az egészségügyi rendszer változtatási folyamata kétségtelenül olyan kihívás, ami a pillanatnyi minisztériumi vezetőségre hárul, de mindenképpen folytatni kell, függetlenül attól, hogy ki kezdeményezte, különben az intézményrendszer fenntarthatósága kompromittálhatja a teljes egészségügyi ellátás megújulását és előrelépésének lehetőségét.

Cseke Attila egészségügyi miniszter fő célkitűzése az volt, hogy az egészségügyi intézményrendszer decentralizációja megtörténjen, amit egy fél év alatt sikerült is véghezvinni. Ez nem jelenti azt, hogy a 325 kórház átadásával megoldódott minden, hiszen számos esetben felmerül az, hogy az önkormányzatok nincsenek erre felkészülve. Ezért zajlik az önkormányzatok felkészítése mind szervezési szinten, mind pedig szakmai tanácsadással, illetve egy kisszámú szakértői személyzet átadásával −számolt be az elért eredményekről a miniszteri tanácsos.

Az elkövetkező időszak tervei közé tartozik a kórházi intézményi ellátás csökkentése, a kórházak hierarchizálási törvényének életbe léptetése, az új személyzeti normatíva bevezetése, egy újabb egészségállapot-felmérés lebonyolítása, de az új informatikai rendszert is létrehoznák 2012 végére. Bevezetnék az elektronikus receptfelírást, illetve az elektronikus kórlapot is. Emellett fontosnak tartják a bürokratikus rendszer csökkentését és az infrastruktúra fejlesztését. A tanácsos a szakképzéssel kapcsolatban elmondta: lecsökkentették a posztgraduális szakképzés idejét, mert úgy értékelték, hogy a hat plusz 3-4-5 év szakképzés kielégíti a bolognai rendszer igényeit.

Mikola István, a magyar parlament egészségügyi bizottságának elnöke előadásában a magyarországi egészségügyi megújulásokról beszélt. Elmondta: hazájában a GDP 3,4 százalékát fordítják az egészségügyre, ami fejenként 300-400 dollárt jelent, míg más EU-s tagálla­mok 6000 dollárnyi összeget költenek állampolgáraik egészségügyi ellátására. Kifejtette: a jelenlegi országvezetés két pólust különített el: a pénzügyi, gazdasági pólust, illetve a humán erőforrás pólusát. Szemléletváltásuk pedig abból ered, hogy a gazdasági és humán erőforrás szektor csupán együtt képes eredményeket elérni. Elmondta: fontosnak tartja az egészséghatás vizsgálatát kormányzati szinten, és az öngondoskodást is komolyan kell venni. −Mindig egyetlenegy problémával szembesülök: a fejlődő egészségügyi lehetőségek és a nemzetgazdaság közötti hatalmas szakadék problémájával −mondta. Mikola támogatja a népegészségügyi trendekre alapozott stratégiát. Úgy véli: térségenként meghatározott prioritásokra van szükség, és ennek függvényében kell szétosztani a forrásokat is. Ugyanakkor megjegyezte: a szükséglet meghatározása nagyon nehéz. −Az egészségügy válsága nemzetgazdasági válsággá érett. A megoldást a rendszer konszolidálásában látom. Az esélyegyenlőség prioritása mentén kell felzárkózni −hangsúlyozta.

[ új hozzászólás ] ( 166 megtekintés )   |  oldal tetejére  |   ( 3 / 1666 )
Egész-ség és jövőkép a XVIII. Báthory Napokon Szilágysomlyón  
Nagykorúvá vált a szilágysomlyói Báthory Napok, ez évben XVIII. alkalommal rendezte meg az ünnepséget a lengyel király szellemi örökségének ápolását célul kitűző Báthory István Alapítvány (BIA). Széman Péter, az Alapítvány elnöke műsorfüzetbeli köszöntőjében ismétlés és újdonság kettősségébe helyezi az idei rendezvényt: ismétlés a román és magyar egészségügyi reform aktuális gondjairól szóló fórum (az orvostovábbképző keretén belül), melyhez hasonlót 1998-ban úttörőként szervezett az Alapítvány, újdonság pedig a társrendezői szerep egy régészeti konferencián, melynek központi témája a nemrégiben feltárt Báthory-vár. A program, az előző évekhez hasonlóan, sőt, némiképp meg is haladva azokat, igen gazdag volt.
Szeptember 24-én, pénteken délelőtt 11 órakor kezdődött az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesületének és a Transsylvania Nostra Alapítványnak szilágysomlyói kihelyezett ülése, Romos történeti tartószerkezetek – Erődítések műszaki vonatkozásai tematikával, melyhez a BIA társszervezőként csatlakozott. Ennek keretében bemutatásra kerültek a régészeti feltárások leletei és bemutatták a vár rehabilitációs tervét is. Ennek alapján a Polgármesteri Hivatal, az Utilitas Kft. és a Báthory István Alapítvány közös pályázatot nyújtott be az Európai Unió célalapjaihoz a vár restaurálásának érdekében.
Délután fél négy órakor már a I. Ossian Iskolacsoport díszterme várta az érdeklődőket. A XVII. Orvostovábbképzőt ismét pedagógus-továbbképzővel egybekötve rendezte a BIA, a Magyar Egészségügyi Társaság (MET), a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSz) és az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) szilágysomlyói csoportja valamint az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya (EMEOGySz). A péntek délutáni ülés témája hittel való nevelés, oktatás volt, olyan téma, mely a felszínes, talmi értékek mentén globalizálódó, elhittelenedő világunkban mindannyiunk számára megszívlelendő. Széman Péter köszöntőjében a konferencia védnökein, Süveges Ildikó professzorasszonyon, a MET elnökén és Lászlóffy Pálon, az RMPSz elnökén kívül külön köszöntötte Andrásofszky Barnát, a MET örökös tiszteletbeli elnökét, aki ez évben ismét megtisztelt minket jelenlétével és sugárzó személyiségével.
Az Alapítvány Szederinda citeracsoportjának fellépését követően, melyen katolikus és református egyházi énekeket hallhattunk, Szőcs Judit üléselnök, az RMPSz alelnöke megnyitotta a konferenciát, melynek első előadója Berkesi Gábor református lelkész, a Baár-Madas Református Gimnázium (Budapest) hitoktatója volt. Hittel nevelés, az iskolában, az egyházi iskolában és otthon címmel beszélt iskolai tapasztalatairól, egy nemrégiben a hithez, Istenhez való viszonyról szóló felmérés lesújtó eredményéről, arról, hogy hitet adni, tanítani nem lehet, hitelesnek, modellnek kell lenni ahhoz, hogy eredményeket érhessünk el a nevelésben. Ezt a gondolatot megerősítette Korzenszky Richárd OSB tihanyi perjel is, Egész-ség és az iskola című előadásában. A mai, részekre, elemeire bontott oktatás helyett az iskolának egész-ségre kellene nevelnie, hiszen előbbi esetben lesznek ugyan tudósaink, akik azonban nem lesznek emberek; az embert az különbözteti meg az állattól, hogy van jövőképe, nem ösztönösen, hanem döntések alapján cselekszik, él, jól vagy rosszul. Szíjártó István filozófus, a Balaton Akadémia elnöke az Eötvös Collegiumi modellről beszélt, vezérmotívumul választva egy Klebersberg Kuno gondolatot: a jó ügynek nemességet kell szerezni, nem csőcseléket toborozni. Annál is inkább, mivel, ahogyan ő is kiemelte, modell-emberek kellenek, ebben pedig a pedagógusok szerepe nagy, hiszen „a főemlősök is a domináns elemektől tanulnak”. Szünet után Kellermayer Miklós akadémikus, tudományos kutató, egyetemi tanár Az igazság tudatosítása az Igazságról előadásával folytatta az elkezdett témát, s legfontosabbnak emelte ki a hazugság oktatásával szembemenő, hittel történő igazságra nevelést, melynek, mint József Attilának, ars poeticája „Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább!” kell, hogy legyen. Naszlady Attila orvosprofesszor, a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója, Esélyegyenlőség és önérvényesítés című munkájának legelején hangsúlyozta II. János Pál pápa figyelmeztetését: a civil értelmiségieknek részt kell venni a közéletben! Döntéseinkben Isten akaratát kell cselekedünk, ami mindig a lehető legjobb a lehetőségek közül, alázattal kell tennünk ezt, mely nem megalkuvást jelent a rosszal, mint a tolerancia, hanem béketűrést (patientia). A konferencia ezen részét Szíjártó István, a másik üléselnök zárta.
Párhuzamosan, délután négy órától kezdődött az Ossian iskola laboratóriumában az Acsádi Elek emlékére, idén első alkalommal megrendezett Báthory István borverseny, melyre tizenkilenc borász huszonnégy bormintával jelentkezett..
Szombaton, 25-én reggel kilenc órakor folytatódott az orvos- és pedagógus-továbbképző, immár szorosabban orvos-szakmai, az egészségügyi reform aktuális gondjai és állása Romániában és Magyarországon témában; a délelőtt moderátorai Süveges Ildikó és Andrásofszky Barna voltak. A 120 éve született Reményik Sándor Halotti beszéd a hulló leveleknek című verse után Széman Péter elnök nyitotta meg a konferencia második részét, hangsúlyozva, milyen nagy előrelépés, hogy már Báthory-várnak nevezhetjük a várat, nem csak középkorinak, majd Fekete Szabó András szenátor üdvözölte a jelenlevőket, emlékeztetve a 18. születésnapon, hogy első alkalommal a hatóságok még attól féltek, polgárháborút szít majd a rendezvény. Süveges Ildikó MET-elnök köszöntője után bejelentette, hogy a Németh László emlékérmet, melyet a Társaság a MET-ért legtöbbet tevő, a magyarság összefogásáért munkálkodó embernek adományoz, ebben az évben Széman Péter Kárpát-medencei MET-alelnöknek, BIA-elnöknek ítélte meg. A reformokról szóló előadások előtt Kiss László felvidéki orvos a szilágysomlyói református temető nagy halottjáról, Pethe Ferencről tartott előadást, akiről, polihisztorsága ellenére méltatlanul keveset tudunk.
Molnár Géza miniszteri tanácsos a tervezett újításokról beszélt, az integrált betegbiztosítási lapról, az egységes kódrendszerről, míg Mikola István, a Magyar Parlament Egészségügyi Bizottságának elnöke, az orvosi lehetőségek és gazdasági megengedhetőség közötti konfliktus kezelésének szükségességére, az általános emberi felelősségvállalásra hívta fel a figyelmet. Mindketten kiemelték: gyümölcsöző volna egy határokon átívelő együttműködés, amely felé már történtek is lépések. Az ezt követő fórumbeszélgetésen részletesebben kifejtésre kerültek a fentebbi témák, az előadók válaszoltak a feltett kérdésekre, s hangsúlyozták, kicsit visszacsatolva az előző napra is az egészségtan, egészségre nevelés fontosságát.
Ugyancsak kilenctől kezdődött a Báthory István magyar tannyelvű iskolában a Báthory Kupa elnevezésű Nemzetközi Ifjúsági Sakkverseny, amelyen négy kategóriában ötvenkét kis sakkozó vett részt Szarvasról és Szilágysomlyóról. Első helyezettek: 6-11 éves korosztályban, lányok: Medvegy Dalma (Szarvas), fiúk: Buzea Pavel; 12-14 éves korosztályban: Pekár Edina (Szarvas), illetve Ardelean Laurenţiu.
Délután fél négytől a szilágysomlyói származású Kádas Levente és Leitli Norbert fotókiállításának megnyitóján vehettek részt az érdeklődők az EMKE - Magyar Házban. Megnyitóbeszédében Bálint Enikő szilágysomlyói EMKE-elnök méltatta a fiatal fotóművészek munkáit, nyugalmasabbnak, romantikusabbnak ítélve meg a Kádas Levente, akciódúsabbnak, zajosabbnak a Leitli Norbert képeit.
Ezt követően az Ossian Iskolacsoport dísztermében került sor a Báthory István könyvtár leghűségesebb olvasója díjak átadására, melyet idén ifjúsági kategóriában Nagy Gabriella, felnőtt kategóriában pedig Csóka Elvira kapott. Fejér László főszerkesztő bemutatta a Hepehupa folyóirat legfrissebb számát. Ezután kerültek átadásra a Szilágysági Magyarok díszoklevelek, melynek értéke nem fizikai minőségének valóságában mérendő, hanem eszmeiségében: a Szilágyságban élő vagy onnan elszármazott jeles embereket díjazza, nekik állít emléket. Ez évi kitüntettek: Dobai István jogbölcsész (laudált Sipos Gábor, EME elnök), Oláh Margit pedagógus (Szoboszlai Attila), Kisfalussy Bálint színművész (Kisfalussy Lehel színművész), Szilágyi István író (Balázs Imre József, Korunk folyóirat főszerkesztője), Virág Károly, református lelkipásztor (Andrásofszky Barna). A borversenyen hét bronz, négy ezüst és nyolc aranyérem került kiosztásra. Aranyérmesek: Acsádi Annamária, Ioniţa Nicolae, Máthé Gyula, Orosz Zoltán, Széles Dénes és Szőnyi József. A Szederinda citeracsoport népdalcsokorral és egy nagyon szép, régi köszöntővel ajándékozta meg a díjazottakat és persze a közönséget is, mindannyiunk, de Kisfalussy Bálint művész úr külön gyönyörűségére is. Este a Kolozsvári Állami Magyar Opera művészei, Hary Judit, Pataki Enikő, Ádám János, Maneszes Márton operaénekesek, valamint Nagy Ibolya, az Opera korrepetitora szórakoztatták a nagyérdeműt Te rongyos élet című, népszerű operettsálégerekből összeállított műsorukkal. Előadásukat a közönség többszöri visszatapsolással jutalmazta.
A borongós, esős vasárnap délelőttön bebizonyosodott: nem volt hiábavaló a hittel való foglalkozás az előző napokon, a zuhogó eső mindannyiszor elállt, valahányszor nem lehetett megoldani a program zárt térbe vitelét. Reggel kilenc órakor a Polgármesteri Hivatalban várta fogadás a meghívott vendégeket, hivatalosságokat, testvérvárosok küldötteit. Tíz órától ökumenikus istentiszteletre került sor a római katolikus plébániatemplomban, majd tizenkettőtől következett Báthory István mellszobrának megkoszorúzása – a program része volt az EU interkulturális párbeszéd programjának –, melyen a környékbeli települések, testvérvárosok, különböző szervezetek képviselői, valamint a kolozsvári főkonzulátus főkonzulja, Szilágyi Mátyás és az egészségügyi miniszter, Cseke Attila is részt vett, köszöntve és méltatva a történelmi és kulturális alapokra támaszkodó, színvonalas rendezvényt. A hivatalos ünnepséget a Nyírbátori Ifjúsági Fúvószenekar (karnagy Fazakas Mihály) és a Bátor Mazsorettcsoport (vezetők Márton József, Németné Sztán Ilona) mindig nagy sikernek örvendő műsora zárta.
A XVIII. Báthory Napok a hit és a reformok, újdonságok jegyében teltek – legyen szó előadásokról vagy új programokról. Úgy gondolom, jól jellemzi a háromnapos rendezvényt, de nem csupán erre a pár napra érvényes és megszívlelendő Ady Endrének Szőcs Judit RMPSz-alelnök által idézett gondolata: „Hiszek hitetlenül Istenben, / Mert hinni akarok, / Mert sohse volt úgy rászorulva / Sem élő, sem halott”.

[ új hozzászólás ] ( 162 megtekintés )   |  oldal tetejére  |   ( 2.9 / 1728 )
Orvostovábbképzőn boncolgatták a román és magyar egészségügy aktuális problémáit  
A szilágysomlyói Báthory Napoknál egy évvel fiatalabb orvos- és pedagógus-továbbképző idén is szerves részét képezte a háromnapos rendezvénysorozatnak. Az idei orvostovábbképző a romániai és magyarországi egészségügyi reform aktuális gondjait elemezte. Molnár Géza miniszteri tanácsos a romániai, Mikola István, a magyar parlament egészségügyi bizottságának elnöke pedig a magyarországi helyzetre reflektált előadásában. Az ezt követő beszélgetésen számos kérdésre kaphattunk választ a szakemberektől, erről olvashatnak összefoglaló anyagunkban.


– Előadása során említette, hogy Romániában lerövidítenék a szakképzés időtartamát. Mit takar ez, mi az elképzelés erről?

Molnár Géza:– Néhány éve a családorvoslási rendszerbe bevezették a családorvosláshoz szükséges rezidenciális szakképzést. Ez sok szempontból megkérdőjelezhető. Napjainkban számtalan olyan diák végzi el az orvosi egyetemet, aki azt követően nem jut szabad praktizálási joghoz, hanem alkalmazottként dolgozik a különböző egészségügyi intézményekben. Ezért merül fel a kérdés, hogy szükséges-e a családorvosnak teljes rezidenciális képzésben részt venni, vagy sokkal kézenfekvőbb lenne, ha az orvosi diploma megszerzése után praktizálási joghoz juthatna azon a kompetenciaszinten, amelyet biztosítani tud az alapellátásban.

Ami a szakképzést illeti, hazánkban a minimális szakképzés négyéves volt, illetve öt, hat és hét év abban az esetben, ha agysebészeti, szívsebészeti vagy immunológiai szakképzést kapott a diák. Olyan orvosi szakágak esetében, ahol a szakbizottság vagy az orvosi egyetem szükségesnek tartotta, megmaradt ez a hatéves alapképzés, 34 szakág esetében viszont egy évvel lerövidítettük ezt az időszakot: négy év helyett háromévesre. A közegészségügyhöz tartozó szakmák esetében, mint az epidemiológia, higiénia vagy közegészségtan, három plusz egy éves az oktatás időtartama, de a legtöbb szak esetében maradt a 4–5 éves alapképzés.

Természetesen át kell alakítani a szakképzési kurrikulumokat. Ez már folyamatban is van, és a következő rezidensképzésre vonatkozik majd, nem érinti a pillanatnyilag rezidenciális képzésben résztvevőket. Megelőlegezem azonban, hogy ez az átszervezés lehetővé teszi például, hogy az utolsó éves, alkalmazási joggal és joggyakorlattal rendelkező rezidens alkalmazása megtörténhessen, figyelembe véve, hogy az egészségügy személyzethiánnyal küzd.

Másik probléma, amit ki kell küszöbölnünk, hogy a posztgraduális képzés ne vezessen az alapképzés során tanultak megismétléséhez. Ennek elemzése folyamatban van: összegyűjtöttük a különböző egyetemek javaslatait. A posztgraduális képzést az egészségügyi minisztérium finanszírozza, ezért beleszólhat a képzésre vonatkozó ügyekbe, de megtartottuk az egyetem szakmai szempontokra vonatkozó beleszólási jogát is.

– A rezidensképzést Romániában teljes egészében a szaktárca finanszírozza. Van-e esély arra, hogy Magyarországon is vállalják ennek támogatását?

Mikola István:– Kritikus vagyok a jelenlegi rezidensképzéssel kapcsolatban. Meghosszabbították az egyetemi képzés időtartamát, amivel nem értek egyet. Én is elvégeztem az orvosi egyetemet, és a diploma megszerzése után elkezdtünk dolgozni. Jó orvosi iskolákhoz csatlakoztunk, amelyek folyamatosan figyelték a munkánkat, mozgáskeretet kaptunk, és elmélyült bennünk a hivatástudat. Most pedig a diákok sokszor sétálgatnak a folyosón, és leigazolnak nekik különböző, el nem végzett beavatkozásokat. Amikor a kormány tagja voltam, megvizsgáltunk néhány, erre vonatkozó képzést, és akadt olyan eset is, amikor bizonyos beavatkozásokból többet igazoltak le a rezidenseknek, mint amennyi beavatkozás egész Magyarországon egy év alatt történt. Az egyetemeknél azt láttam, hogy kiszorítják a gyakorlati képzést a soraikból. Azt mondom tehát: az egész rezidensrendszert át kell gondolni, de a legnagyobb hibának azt tartom, hogy elvész a hivatástudat ebben a sétálgatásban meg kompetenciahiányban.

A magyarországi minisztérium a rezidensképzés költségeit sajnos nem tudja átvállalni, hiszen ennek finanszírozására nincs forrás.

– A romániai iskolákban van-e kötelező egézségügyi oktatás?

Molnár Géza:– Az egészségügyi nevelés, egészségügyi oktatás szerepel a tantervben az elemi osztályoktól kezdődően a líceumig, gyakorlatilag azonban az osztályokért felelős tanárok osztályfőnöki órán általában mással foglalkoznak egészségügyi nevelés helyett. A nagy dilemma ezzel kapcsolatban mindig az, hogy ki tartsa az egészségtan órát: a tanítónő, az osztályfőnök vagy az orvos. A legszavahihetőbb természetesen a tanár, akinek viszont szüksége van különböző tankönyvekre, illetve irányító anyagokra, amelyekkel megfelelőképpen meg tudja magyarázni az anyagot. A kényesebb témákat pedig (mint nagyobb osztályokban a szexuális nevelés) külső embernek, hozzáértő orvosnak kellene elmagyaráznia. Természetesen ez elsősorban a tanügy feladata, és csak másodsorban egészségügyi probléma.

– Lesz-e együttműködés a biztosítási rendszer felépítésében, hogy az átjárható legyen a két ország között?

Mikola István:– Az európai közösség nagy bajban van, hiszen a prioritások között szerepel az esélyegyenlőség, a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Európa ezt nem tudja polgárai számára biztosítani, mert heterogén szociális rendszerekkel rendelkezik, amelyek pénzügyi körülményei is nagyon különböznek egymástól. Ezért azt a gyakorlatot folytatja, hogy különböző irányelvek szerint próbál egy közelítő folyamatot menedzselni. Rengeteg ilyen irányelv van, de ma még nincs meg az a lehetőség, hogy európai polgárként a franciaországi egészségügyi ellátást vegyem igénybe, ami nekem elvileg járna. Nem tudom, erre mikor lesz lehetőség, de addig én nagy fantáziát látok az országok közötti együttműködésben. Különösen fontos számunkra a magyarok lakta szomszéd országokkal való partneri viszony. A határmenti együttműködést látom megvalósíthatónak: az államhatár mentén található kórházak, ellátási formák átjárhatóságát.

Molnár Géza:– Romániai viszonylatban pillanatnyilag ez a probléma két szemszögből közelíthető meg. Az egyik a Romániában elismerten nem kezelhető betegek problémája. Erre van egy állami alap, amihez pillanatnyilag olyan nehéz hozzájutni, hogy sajnos a beteg sokszor hamarabb meghal, mint ahogyan megkapná a szükséges engedélyezést. Ez azt jelenti, hogy teljes orvosi anyagot kell összeállítani, letenni a megyei biztosítóhoz, amely felterjeszti a minisztériumba. A pénzügyi kiutalás nem csak az egészségügyi, hanem a munkaügyi minisztériumtól is függ. Ezen kívül a kérvényező betegnek három, különböző kórháztól származó árajánlatot kell beszereznie. Ezt a bürokráciát próbáljuk fokozatosan leépíteni, és a szakbizottságok által kezelhetetlennek ítélt betegek továbbra is megkapják a román állami pénztárból finanszírozott külföldi kezelést.

A másik erre vonatkozó tény, hogy a határmenti együttműködés már hosszú évek óta tapasztalható hazánkban: Bihar, Szatmár, Arad megyét említeném pozitív példaként. Az egyik bizonyíték erre az, hogy amikor tavasszal hirtelen BCG-védőoltás nélkül maradt az ország, akkor Magyarországtól az átjárhatóság értelmében segélyt kaptunk egy 25 ezer adagos oltóanyag-csomag formájában. Másik pozitív példa, hogy a szatmáriak nemrég úgy jártak át Nyíregyházára vagy Debrecenbe tapasztalatcserére, mintha haza mennének.

Természetesen ez a fajta átjárhatóság anyagi kihívást is jelent az országok számára. Érdekes, hogy a nyugat-európai országok, Dániától kezdve Finnországig, irtóznak az ilyen jellegű átjárhatóságtól. A buktatója ennek a dolognak az, hogy az árkülönbségek miatt a biztosítók nem fizetik ki csak azt az árat, ami a romániai elszámolásban megjelenik. És nehéz olyan vállalkozóra találni, aki elvégez egy külföldi beavatkozást azért az árér, amit a romániai biztosító fizet érte. Ez alól természetesen kivételt képez a sürgősségi ellátás.

[ új hozzászólás ] ( 156 megtekintés )   |  oldal tetejére  |   ( 3.1 / 1691 )

| 1 | 2 | Következö> Utolsó>>

Artsolution webdesign