Az Alapítvány létrehozása

Előzmények

Az 1989 decemberi változások után a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben, kisebbségi sorsunk képviseleti szervében felmerült a kérdés, hogy magyarságtudatunk, a Románia magyar nemzeti közösség megmaradásának fő feltételének ápolását fiataljaink lelkében az anyanyelv, a történelem tudat, a múltunk minden eddig korlátozott, magyarságtudatunk lerombolására törekvő eddigi intézkedések, mint az anyanyelv szabad használatát az oktatásban, közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, kulturális örökségeink ápolását, tárgyi és szellemi emlékeink megőrzendő, felelevenítendő, megszületett egy olyan alapítvány létrehozásának a gondolata, amely mindezeket felkarolja, a tárgyi és már részben elpusztított vagy megrongált tárgyi és szellemi termékeket újra varázsolja és azt szent örökségként utódjainknak átadja.

Az önszerveződés nem kormányzati formája a társadalom életében meghatározó, mivel autonóm, kiegészítő és kisegítő jól működő egyesületi forma, melyben az egyén kibontakoztathatja képességeit. Ezért minden társadalmi réteget felölelhet de képviselhet is. Bár az „alapítvány” egy fizikai személy által elhelyezett adomány illetve pénzösszeg , melynek hozadékából - vagyis kamatjából - próbálja a célkitűzéseit megvalósítani.
Pl. Illyés Közalapítvány, Heltai Gáspár alapítvány, de sorolhatnám még, mert számtalan ilyen van különböző szociális, kulturális, humanitárius, karitatív céllal. Miért volt fontos megemlíteni mindezeket?
Báthory alapítványnak nevezzük alapítványunkat, mégis mint kulturális társaság működik. Alapítványi tókéje - a megalakulás pillanatában - nem létezik, csupán amit a társaság összeadott a bejegyzés pillanatában, majd nagylelkű adakozóink az évek során még gyarapítottak. Nincs tagdíj, pedig lehetne, de úgy határoztunk, hogy mindenki lelkiismeretére - és persze zsebére - bízzuk mikor mennyit szándékszik adakozni céljaink megvalósításához.

Ennek az alapítványnak a nevéről a történelem gondoskodott. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király emlékének ápolása tudatosítja magyarságunk lelkében azt a sorsvállalást, amit őseinktől vettünk át. A szilágysomlyói Báthory várromok állagának megőrzése, hasznosíthatóvá tétele lett célja a Báthory István nevével fémjelzett megszületendő alapítványnak.

Az alapítvány gondolatának támogatására levelezés indul. Az alábbiak aláírásukkal biztosították erkölcsi hozzáállásukat: dr. Bocskai István, egyetemi tanár, Marosvásárhely, Bokor András újságíró, Nagyvárad, Benkő Samu akadémikus - Kolozsvár, Csoóri Sándor, költő, a Magyarok Világszövetségének akkori elnöke, Dr. Dóczi Pál, nyugalmazott orvosprofesszor, Marosvásárhely, id. Dr. Enzt Géza művészettörténész és fia ifj. Enzt Géza történész - Budapest, Faragó József akadémikus - Kolozsvár, Fehér János egyetemi tanár - Craiova, Dr. Gaál Mihály, akkori Nyírbátori alpolgármester, Habsburg Ottó, az Európa parlament tagja, Imre István akadémikus, Kolozsvár, Halász György muzeológus, Budapest, Jakó Zsigmond akadémikus - Kolozsvár, Kása Zoltán egyetemi tanár, Kolozsvár, Pap Zoltán és Péter Mihály egyetemi tanárok Marosvásárhely, Ráday Mihály országgyűlési képviselő, Budapest, Spielman Mihály könyvtáros, Teleki Téka Marosvásárhely, Szabad György, akkori parlamenti házelnök - Budapest, Tempfli József, római katolikus megyéspüspök Nagyvárad, D. Tőkés László, református püspök - Nagyvárad.


Megalakulás


Az alapító okirat szövegét dr. Széman Péter készítette el, és egy szűkebb bizottság tárgyalta meg. A szöveg készen állt 1992 június 29-ére, amikor a felsorolt. személyek (dr. Széman Péter, Balogh Sándor, Fodor István, Mártonffy István, Acsádi Elek, Lőrincz Ferenc Ottó, Mike Zoltán, Tötös Árpád, dr. Hajdu Attila, dr. Bereczki Sándor, Joikits Attila, Nagy Mihály, Kiss Zoltán, Oláh János, , Farmati Gyula, Szőnyi József) megjelentek az (akkor még) állami közjegyzőségen, hogy a törvény képviselője előtt aláírásukkal hitelesítsék az alapító okiratot.
Ez megtörtént, és az 1137/1992 számmal bejegyzett alapító okirat így alkalmassá vált a járásbíróságra való benyújtásra. Rajtuk kívül álló okokból, dr. Veress István, Szabó István, Vida Gyula, Nagy Lajos Károly, és Sallai Károly nem tudtak megjelenni az állami közjegyzőségen, de ők is alapító tagnak számítanak, ha ezt aláírásukkal nem is tudták hitelesíteni. Ide kívánkozik dr. Gyöngyösi Dániel kolozsvári jogász megjegyzése (aki a hivatalos fordítást végezte) "őszinte szívből gratulálok az alapszabály írásba foglalóinak.
Eddig több mint hat alapítványi alapszabályt fordítottam, de ilyen jó, minden esetleges körülményre kiterjedő alapszabály nem került a kezembe.
Okos, ügyes, tömör munka."

A szilágysomlyói Járásbíróság 2094/1992 szám alatt letett, egykori bejegyzési okiratát olvasva, mely szerint 1992 augusztus 20.-án alulírott szilágysomlyói lakos benyújtott kérésében kérte a Báthory István nevű, hasznot nem, hajtó társaságnak a szilágysomlyói jogi személyek külön lajstromába való bejegyzését (itt megjegyzem, hogy amíg ide jutottunk volt egy néhány „frontátvonulás”). A törvény által előirt feltételeket betartását tudomásul veszi a bíróság és jóváhagyja az alapítói okiratokat húsz alapító taggal.
Következik az indoklás. Ennek alapján a bíróság az 1384-es polgári ítélet alapján elrendeli a Lajstromba való bejegyzést annak rendje és módja szerint, valamint a hirdetését a Hivatalos Közlönyben. Végrehajtható. Fellebbezési joggal a kihirdetéstől számított 15 napon belül. Kihirdetve a bíróság székhelyén 1992 szeptember 7-én megtartott zárt tárgyaláson. Sălăjan Liviu elnök, Chiffa Viorica - bíró, Paşca Elena titkár. Nevezetes dátumra esett a kérelem, beadása, augusztus 20-ára nem kevésbé az ítélethozatal szeptember 8.-ra Kisboldogasszony napjára. Nem kívánom részletezni csupán az érdekesség kedvéért, hogy a zárt tárgyalásra bár bírósági barátaim figyelmeztettek, hogy legalább négyen ötön jelenjünk meg sajnos egyedül maradtam !

Miután a szilágysomlyói Járásbíróság az alapító tagok tudomására hozta a bejegyzés véglegesítését és nem élt senki a fellebbezési joggal, az alapítvány megkezdte működését.
Az első teendők közé a 15 tagból álló kuratórium megválasztása volt, mely az alapító tagokból verbuválódott. Névsoruk a következő Acsádi Elek, Balogh Sándor, Bereczki Sándor, Farnas Géza, Hajdu Attila, Joikits Attila, Kiss Zoltán, Lőrincz Ferenc Ottó, Mártonffy István, Mike Zoltán, Nagy Mihály, Simonffi Irén, Széman Péter, Szőnyi József, Veress István -
A kuratóriumi tagok az alapszabályzat értelmében 3 évre szólóan háromtagú elnökséget választottak. Elnök Balogh Sándor nyugalmazott tanár, alelnökök: Acsádi Elek nyugdíjas, akkori RMDSZ elnök, és dr. Széman Péter orvos, akkori kórház-igazgató.
Az adminisztratív munkálatok elvégzésére Rencsik Ágnes nyugdíjas banktisztviselőt könyvelőnek, Schönstein Kornélia nyugdíjas könyvelőt titkárnőnek és Tötös Árpád Zoltán nyugdíjas banktisztviselőt pedig pénztárnoknak kérték fel. Az elnökség, a kuratórium, valamint az adminisztratív munkák elvégzésére felkért személyek önként, minden anyagi ellen szolgáltatás nélkül vállalták munkájukat, úgyszintén a könyvelés és a pénztéri tevékenység ellenőrzésére felkért Deák János és Jakab Éva cenzorok is.



Vissza az előző oldalra


Artsolution webdesign