Könyvtár


Acsádi Elek a következőképen emlékszik vissza a könyvtár létrejöttének előzményeiről:

"Ez a célkitűzés a kezdetek kezdetén is előtérben állt. Szívügyemnek tekintettem, hogy udvarhelyi barátaimon keresztül, akikkel az Illyés Alapítványi találkozókon ismerkedtem meg, s arra járva elég nagy rakományt sikerült összeszedni. Úgyszintén a Heltai Gáspár Alapítvány Pillich László vezetésével megajándékozta könyvtárunkat. Kezdetnek bíztató volt, azonban Gyórfi űr, a székelyudvarhelyi városi könyvtár igazgatója felhívta a figyelmemet, hogy forduljak a Magyarok Határon Túli Hivatalához, mert az sincs messzebb mint Udvarhely. Egész véletlenül összefutottam Fodor Lucsika tanárnővel a Balogh Sándor elnök úr unokahúgával s mikor rákérdeztem, hogy mivel foglalkozik a HTMH-nál, azt mondta, hogy könyvtárak Erdélybe való kiszállításával foglalkozik. Kapva az alkalmon megpályáztunk egy kb. 350 ezer forint értékű könyvet a Pro Hungaris Kulturális Értékközvetítő szervezettől amely a könyveket a Szalamandra szállítási Vállalkozás el is hozott díjmentesen. A könyvtárnak egyéni adakozói is voltak, megemlítjük Horváth Istvánt és Horváth Bélát.

Nagyobb gond volt a könyvek elhelyezése de erre is az Illyés Alapítványtól megkaptuk az összeget pályázat útján 10 db. szabvány könyvespolc megvásárlására melyeket Ágoston József irányításával (technikus) a helyi bútorgyár elkészített.


Diákokkal társalogva, de még felnőttekre is rákérdezve, nagyon fájt, hogy a városi könyvtár magyar könyvállományából hiányoznak alapvető irodalmi művek, házi olvasmányok, hogy a magyar történelmi témájú könyvekről ne is beszéljünk.. Ezek egy része azért nincs meg, mert 1989 előtt indexen voltak és nem lehetett beszerezni őket, másrészüket pedig (az "állami" könyvtárak) nem is próbálták meg beszerezni - sem 1989 előtt, sem azután. Pillich Laci volt iskolatársam, író, újságíróval találkoztam rögtön a „forradalom” után Kolozsváron, aki még a Szabadságnál dolgozott, de már a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány létrehozásán ügyködött az újjáalakult EMKE segítségével. Már akkor beszélgettünk (még a Báthory Alapítvány sem volt megalakulva) az elsődlegesen a diákoknak segítségére jövő könyvtári hálózat kiépítésének szükségességéről. Egy könyvtárt azokban az időkben - amikor Magyarországon megváltozott a szemlélet, és a remittenda könyveket nem a zúzdába, hanem a határon túlra jutatták el (Hála a Jó Istennek !) - nem volt nehéz összehozni, de annál nehezebb volt működtetni.
Ők is létrehoztak egy Kft., amelyik gazdasági tevékenységet folytat, majd ügyesen pályázva és nyereséges vállalkozásokba fogva működtetik a Heltai Gáspár könyvtárt és irodalmi kávéházat. Sajnos mi Kft-t nem tudtunk létrehozni, a magyar érdekeltségű és közösségi tulajdonú Tulipán is (részben könyvüzlet) elsikkadt az idők forgatagában.
Nagy volt az örömöm, amikor a megpályázott könyvekről - úgy 4.500-5.000 kötet -hírt halottunk, hogy érkeznek, hozza őket a Szalamandra Szállítási Vállalat. Mert hiába kértek, hogy hozzuk el Budapestről, pénzalapok hiányában ez nem volt lehetséges. Egyik délután két fiatalember érkezett meg, hogy valaki menjen le velük az alapítvány részéről a borsi vámhoz, mert gondok vannak a könyvek elvámolásával. Mivel nem volt senki aki vállalta volna az utat, így beültem autómba, és délután 4 órakor mind a hárman Váradon voltunk. Nagyon nehezen ment a vámolás. Mindenféle ürügyet találtak ki a vámosok, csak, hogy ne kelljen beengedni a könyveket. De egy kis "hazai" segítségével este 11 órára túl voltunk a vámon. A két fiatalembernek Élesden volt dolga, ezért oda kísértem őket, ott aludtak, a könyveket másnap hozták Somlyóra. Majd - éjjel félelmetesnek tűnő - Élesd - Somlyó útvonalon hajnali 3 órára haza is értem.
Kevés értelmiségi embernek adatik meg életében, hogy a szellemnek teremthet szállást egy közösségen belül, hogy könyvtárat nyithat meg, mely embertársai épülését hivatott szolgálni. Somlyón nem volt előzmény nélküli az anyanyelvi könyvtár, létrejöttét sokan segítették. Egy nagyobb város könyvtárához viszonyítva szegényesnek tűnhet. De így is két és fél - három év erőfeszítéseibe tellett életrehívása. 1998 május 16-án, diákműsorral, könyvbemutatóval, sok-sok vendég jelenlétében megnyitottuk a könyvtárat.
Hogy abban a helységben - amelyik már a megnyitáskor is szűk volt, de legalább LÉTEZETT - működhessen a könyvtár - a Heltai Gáspár könyvtári Alapítvány,(személy szerint Pillich Katalin) nagyon sokat segített. Ők képezték ki könyvtárosunkat (Nagy Andrea), ők adták az első szükséges nyomtatványokat, ők hoztak testvérkönyvtári kapcsolatba a zalaegerszegi József Attila városi könyvtárral, melynek igazgatója, Major Árpád vágta át a megnyitó szalagot. Velük az idők folyamán nagyon jó kapcsolat alakult ki, minden évben egy-két nagyobb adag (250-300 kötet) könyvet ajándékoznak nekünk. Igaz, hogy most már nincs aki elhozza Budapestről, az Országos Széchényi könyvtárból (mert szerencsésre addig felszállítják, lévén, hogy Zalaegerszeg nagyon messze van) ahonnan rendszeresen - útiköltség térítés igénylése nélkül - hazaszállítom. Az idők változását (értsd a gondolkodásmód fejlődését) bemutatandó, az idei legutolsó szállítmánnyal átlépve a határt (más semmi nem volt a kocsiban, csak a könyvek), a vámosok mikor megtudták, hogy egy alapítványi könyvtárnak szállítok könyveket, unottan intettek, hogy menjek... A Heltai Alapítvány ajándék könyveit is sikerült eddig minden évben elhoznom, mondjuk ez annyival könnyebb, hogy csak Kolozsvárról kell biztosítsam a szállítást.

Nem könnyű egy állandó jövedelemmel nem rendelkező alapítványnak fenntartani egy könyvtárt és fizetni egy alkalmazottat. Vida Gyula parlamenti képviselő nélkül ez nem is menne könnyen, mivel a könyvtáros fizetésének nagyobbik felét (65%-át) ő teremti elő hónapról hónapra. A másik részét meg az időközben lassan alapítványi alapokkal rendelkező Báthory bankbetét kamatai állják.

Könyvtárunkban eddig négyszáznál többen iratkoztak be. Rövid fennállása óta a könyvtár rendszeresen juttat ajándék könyveket az iskolák különböző tematikai versenyeire (szavaló-, történelmi versenyek, stb.) azoknak akik igénylik. Eddig kétszer, de bízom benne hogy hagyományosan, minden évben a Március 15.-i ünnepség keretében kiosztásra kerül a leghűségesebb olvasó díja, - egy-egy szép könyv kíséretében - felnőtt és ifjúsági kategóriában.


Vissza az előző oldalra

Artsolution webdesign