Miniszterek találkozója


Amikor 1998-ban a kormánykoalícióban levő RMDSZ a turisztikai tárca helyett az egyik legnehezebb tárcát, az egészségügyit kapta meg, féltéssel vegyes reménykedéssel néztünk az egészségügyi reform elébe. Nyolc évig semmi lényeges változás nem történ az egészségügy berkeiben, az erre szánt pénz az egyik legkisebb volt a térség országai közül (a nemzeti bruttó össztermék - ismertebb nevén a PIB 2,8%-a). Már több EME és más orvosi konferencián tárgyaltunk felelős erdélyi magyar orvos-képviselőkkel (Bárányi Ferenc, az első miniszter, Molnár B. Géza, államtitkár) az egészségügy reformjáról. Amikor Hajdú Gábor lett a miniszter, egy kicsit féltünk, hogy nem ismeri eléggé a szakmát, mert jogász és nem orvos, de örvendtünk, hogy a törvényhozás mikéntjét jobban ismeri mint egy orvos. Szintén 1998-ban a FIDESZ felváltotta az addigi MSZP-s kormányt, és Gógl Árpád személyében olyan miniszter került a tárca élére, aki közel állt a MET-hez.
Ez a két fontos politikai változás adta az ötletet, hogy jó lenne egy román - magyar egészségügyi miniszteri találkozót szervezni, melynek témája természetesen - gondolva az itthoni reform sok-sok kérdésére és beindítására - az egészségügyben létező szervezési gondok lennének Romániában és Magyarországon.

Az ötletet a gondolat kidolgozása után tett követte. Két fontos személyiség segített a találkozó létrejöttében - Vida Gyula képviselő beszélte meg a találkozót - először Bárányi Ferenccel, majd lemondása után - Hajdú Gáborral, Andrásofszky Barna a MET elnöke pedig Gógl Árpáddal. Híven tükrözendő a két ország beállítottságát, Gógl Árpád már az első telefonon való egyeztetés alkalmával rögtön elfogadta, hogy kabinetfőnökével együtt (Óberfrank Ferenc) családnál legyen elszállásolva. A hazai minisztériumból - miután Hajdú Gábor miniszter úr egyetértett a családnál való elszállásolással - az egyik tanácsos ezt lehetetlenségnek tartotta, és utasítást adott, hogy a miniszterek csak szállodában lakhatnak, ezt biztonságuk is megköveteli. De a szállodában való elszállásoláshoz a pénzt elfelejtette biztosítani. Mivel az alapítvány költségvetésébe a szállodai ellátás nem volt bekalkulálva, ez így a Szilágy Megyei Egészségügyi Igazgatóságra maradt, amelyik kénytelen-kelletlen ki is fizette a számlát.

Eljött a nagy nap. Nem hivatalos találkozó volt, a miniszterek csak mint előadók vettek részt az orvostovábbképzőn. Szilágysomlyóra nagyon pontosan érkeztek meg 1998 szeptember 12-én délután négy órakor, és első útjuk - jelzendő a hivatalosságok felé, hogy kik a rendezők - az RMDSZ - Báthory székházba vezetett. Ugyanide érkezett Bitay Károly is, az akkori kolozsvári magyar főkonzul. Kötetlen ismerkedés és baráti beszélgetés után vonultunk át úgy fél hat felé a városi korházba. De nem akárhogyan! Mivel nem kértünk külön rendőrségi biztosítást, ezért megkértem az urakat, hogy kövessenek, mutatom az utat. Igaz, hogy nem volt szirénám - mint a rendőröknek - hogy bekapcsoljam, de így is nagy feltűnést keltett a városban a felzászlózott elegáns kocsisor melyet egy Trabant vezetett. Azóta is derűsen emlékszik vissza mindenki az epizódra a magyar Egészségügyi Minisztériumban, mindig rámkérdeznek amikor a találkozó szóba kerül, hogy ez akkor volt, amikor egy Trabant után vonult a hivatalos kocsisor? Itthon meg főként úgy emlékszünk szívesen vissza, hogy ez akkor volt, amikor a két szomszédos ország egészségügyi miniszterének találkozóján nem volt szükség tolmácsra, mert mindkettő magyar volt.

A másnapi továbbképzőn kicsinek bizonyult a korház díszterme. 9 megyéből 132 személy, köztük sok román kolléga, vett részt a kerekasztal megbeszélésen. A minisztereken kívül a többi előadó is rangosnak bizonyult - a németországi egészségbiztosító rendszerről Szutrély Péter (Sollingen) beszélt, a svájciról Lőrincz István (Lugano), és a magyar korházi rendszert az akkori Európai Kórházszövetség alelnöke, Mikola István, jelenlegi magyar egészségügyi miniszter képviselte. A dolog pikantériájához tartozik, hogy a tárca elfoglalásában, 1998-ban, a két jó barát - Gógl és Mikola vetélytársak voltak, és a Gógl kinevezése óta itt találkoztak először.
A találkozón szép számba jelen volt a sajtó is. Egyrészt egyenes adásban (is) tudósított a Kossuth rádió krónikája, riportot készített a Duna tévé és az MTV, de jelen voltak a magyar lapokon kívül a megyei román lapok is, amelyek a találkozóról főképp azt írták meg, hogy Hajdú Gábor románul is hajlandó volt válaszolni, ha úgy kérdezték, mert előzetes beharangozás után az jelent meg, hogy csak magyarul fog beszélni. De az ellenséges hangnem már sokkal kevesebb volt, mint az első Báthory alkalmával.

A találkozónak sok-sok haszna lett. Ekkor járt először Szilágysomlyón dr. Kalmár László docens, a Segítő Jobb Alapítvány elnöke, és azóta is szeretettel gondol a Szilágyságra. Betegeinket fogadja, gyógyszereket küld, és minden későbbi rendezvényünkön részt vesz. Hajdú Gábor visszatérő vendég lett városunkban. Segítségével a korház 2000-ben egy modern , 2,5 milliárdot (akkor 100.000 USD) érő röntgengépet kapott, valamint - saját költségvetésén kívül - 1,5 milliárdot a sürgős javításokra. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a találkozó folytán sok új szakmai kapcsolat alakult ki, és orvosaink sokkal több továbbképzőre jutnak el, beláthatjuk, hogy az orvostovábbképzők, a találkozók megszervezése megéri a fáradságot.


Vissza az előző oldalra

Artsolution webdesign